Eddig lobogtam, küzdtem, vágytam, égtem: utolsó végváramba visszatértem, s dárdák elől páncéltalan magam egy láthatatlan körrel kerítem.

Kapcsolódó idézetek

1. Mintha eltévedtem volna egy labirintusban, amelynek azért vágtam neki, hogy végül fényre s magamra leljek, fellélegezhessek. Vavyan Fable
2. Hisz mint rongyos, ócska zászló lóg lelkem testemen, idestova letépik, s maradok meztelen. Nemes Nagy Ágnes
3. Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt. Mindentől fölmentem magamat, mert nem lesz utolsó ítélet. József Attila
4. Életed úgy az életembe áradt, hogy elvesztettem magamat: egész tested testemben él s én öntudatlan nyújtózom el lobogó ereidben. Szabó Lőrinc
5. Lábamra sár ragadt, súlya földre húz, számomra nem maradt másik kiút. Könny, vér és veríték új harcra hív, holtnak hitt testünkben dobban a szív. Pokolgép
6. Kiszakadtam testemből, satnyábbá lettem, mint a kósza árnyék, erőtlenebbé, mint a kóbor kísértet... elsorvadtam, de éltem. Joanne Kathleen Rowling
7. Elégek én ragyogva fényben, Szétáradok az összeségben, Magamat égbe ragadom, Az ősi honba visszatérek Tisztán és szabadon. Komjáthy Jenő
8. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho
9. Mert élek még! Ha törten is, ha vérben is, ha görcsben is, még ha utolsó is vagyok, kit az özönvíz meghagyott, de harcom végig harcolom s a lobogót megmarkolom! Wass Albert
10. Áthatolhatatlan páncélt növesztettem a szívem köré, hogy megvédjem magam a sebektől, és már egészen elfelejtettem, hogyan kell nyitott lélekkel közeledni valakihez.