Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt. Mindentől fölmentem magamat, mert nem lesz utolsó ítélet.

Kapcsolódó idézetek

1. Magam után húzom magam, mint egy csapzott esőköpenyt a földön. Nemes Nagy Ágnes
2. Nincs vígaszom, nincs támaszom, védelmet sem remélek, gürcölnöm kell hát szüntelen, hogy mégiscsak megéljek. Robert Burns
3. Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek. Bikini
4. Kivetve szerelmed sodrából fekszem az ítélet partján.
5. Állok itt most kiraboltan, szerelemből számûzötten, félig élve, félig holtan, állok árván, megraboltan. Utassy József
6. Éppenhogy csak meg-megállva, mint a kötéltáncos a mennyekben járva, nem tudni, hogy mikor esik le, én is épphogy megúsztam élve. Egyensúlyból kibillenve engem a mélység úgy szeretne, ahogy én a fényt az alagút végén.
7. Mehetünk nyugodtan, mert az én utamnak vége úgysem lészen. Sok kocsi elporlik alattam, de én addig meg nem állhatok, míg az én testem is valamivel magasabbra nem emeli ezt a földet. Nyírő József
8. Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok, elszállok, mint a köznapi bajok - áttetszel rajtam, égi hûvösség. József Attila
9. Olykor úgy érzem, nem csak a magam terhét viszem... Láthatatlan fájdalmas szálak fûznek össze minden történéssel, mindenki kínjával. Hordozom azt is, ami másoknak fáj, reménykedem abban is, ami mások reménysége. Menekülök minden menekülővel, lázadok minden lázadóval, ülök elítéltekkel a siralomházban, enyém is a mások utolsó éjszakája. Tormay Cécile
10. Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor. Anton Pavlovics Csehov