Egy mozgássérült férfi jött szembe mankókkal. Minden lépésnél összerándult. (...) Előttem nyitva állt minden lehetőség, de nem használtam ki. Ez a férfi viszont, akinek meg kellett küzdenie a fogyatékosságával, mégis ura volt saját életének. Arckifejezését elnézve ráadásul elégedettnek is tûnt. Szégyelltem magam a hálátlanságomért, miközben utánanéztem. Gyûlöltem magam.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy férfi életében eljön a pillanat, amikor megbánással tekint vissza élete egy pontjára - egy napra, egy döntésre, egy helyzetre, amikor habozott cselekedni -, amikor hagyott elillanni egy értékes lehetőséget. A megbánás meddő fogyatékosság. A múltat nem élhetjük újra.
2. Tovább akartam menni, de volt a pasiban valami hátborzongatóan ellenállhatatlan. Mint egy vonatszerencsétlenségben. Richelle Mead
3. Bizonytalan voltam önmagamban, és tele voltam félelmekkel - mint mindenki más. És bár magam mögött hagytam ezeket, valójában érdekesnek találtam, és szerettem a személyiségemnek azt az oldalát, amely küzdött a félelemmel és bizonytalansággal.
4. Mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. Kinyújtják a kezüket, hogy elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy... vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem küzdöttek tovább. De mindeközben én mégis mit csináltam? A távolból figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. Annyira féltem attól, mi történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. Ehelyett csupán irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. Azzal takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.
5. Nagyon különbözőek vagyunk, és mindenki másképp viseli azt a zsákot, amit kap az élettől. Nem minden fogyatékosnak könnyû megbirkóznia a saját adottságaival, ahogy szemmel láthatóan ép embereknek sem könnyû megbirkózni a saját életükkel.
6. Készen állok arra, hogy elbeszélgessek bármiről, bárkivel. Bearanyozná a napomat, ha valaki a szemembe nézne, ha valakihez szólhatnék. De mindenkinek sok a dolga, így aztán láthatatlannak érzem magam, és a láthatatlanságnak, ellentétben azzal, amit korábban hittem róla, köze nincs a könnyedséghez, a szabadsághoz. Sőt, éppen ellenkezőleg: elnehezülök tőle. Így aztán csak vonszolom magam ide-oda, és közben próbálom bebeszélni magamnak, hogy nem is vagyok elnehezült, láthatatlan, értéktelen, és nem is unatkozom. Cecelia Ahern
7. Most már tudom, mit rontottam el. Mit kellett volna máshogy csinálni. Élni kellett volna. Mindazt, ami megtörténik velem. Sőt, élvezni. Van, akinek ez magától értetődő. Van, akinek dolgoznia kell ezért. Légrádi Gergely
8. Van tartásom, még ha néha meg is ingok, még ha olykor meg is remeg a lábam. Van mire büszkének lennem. Van múltam, amit nem akarok megtagadni, hanem elfogadom olyannak, amilyen volt, mert abból lettem az, aki vagyok! És van mit továbbadnom. Bauer Barbara
9. Elmesélhetném, hogy mennyit erőlködtem, Hogy ne csak a rossz oldalam lássam a tükörben, Mikor csak azt kaptam, hogy én miben hibáztam; Ha szembejöttek velem, én inkább félreálltam. Soulwave
10. Képtelen voltam a rámenősségre; szégyenlős, bizonytalan, gyámoltalan magatartásom szemmel láthatóan valamiféle együttérzést váltott ki, s ennek hatására az emberek azt gondolták: segítsünk ezen a fiún. Így aztán ugyanazzal a módszerrel arattam sikert, mint amely a nők meghódításában segítségemre volt: az egész világ az ölébe akart venni.