Ugrás a tartalomra
Egy nem kiadott, nem közölt, cenzúra miatt betiltott irodalmi mûvet elő lehet kapni később, a cenzúra megszûntével - ha igazán értékes, akkor úgy is tud hatni. Viszont egy színházi előadás, ami nem volt, az nem volt. Annak semmiféle továbbélése nem lehet, tehát a színház mindig másképp viselkedik annak érdekében, hogy lehessen.
Kapcsolódó idézetek
-
Lehet, hogy van a regényeknek idejük, hogy eljő az ő idejük, akár többször is, jön-megy egy könyv ideje, s mikor ideje van, s az itt, akkor hangosabban szól, lehet, mindenesetre én azt is gondolom, hogy az irodalmi mûveknek, és nemcsak a remekmûveknek, mindig és akárhol van, lesz egy fölülete, szintje, dimenziója, egy oldala, ami mutatja magát, ami él, ami nézhető. Ami felénk fordul. Változik az idő, változunk benne mi, a mû pedig végtelen. Akár egy élőlény: kimeríthetetlen.
Esterházy Péter
-
Ha nem a tévében vagy egy filmben áll színpadra, a színésznek nincs lehetősége megállni, és újra előadni az elrontott sort vagy jelenetet, nincs biztonsági háló. A színházi előadás ettől lesz igazán izgalmas.
-
A színház fura mûfaj, itt nincsenek független vagy állandó értékek: mindig másokkal együtt érvényes az, amit én éppen csinálok. Nélkülük nem megy. Örökösen változó, kiszámíthatatlan, mindig van benne izgalom. Attól még, hogy én ma jó voltam a színpadon, nem jelenti azt, hogy holnap is az leszek... az is csak pillanatokra érvényes, ha azt érzem, igazán remekül összejött egy-egy előadás, a többiekkel és a közönséggel is mûködött a láthatatlan kémia.
Lovas Rozi
-
A jól megírt történet mindig teret enged annak, aki fogyasztja. Elég részletesnek kell lennie ahhoz, hogy az elbeszélés meggyőző legyen, de annyira nem, hogy kiszorítsa a közönséget. A jól megírt regény, zenemû és más mûalkotás teret enged az olvasónak, a hallgatónak és a nézőnek, hogy fantáziájával töltse ki a réseket.
Tina Seelig
-
Az irodalom nem olyan, mint a film - ha egy forgatókönyvet nem forgatnak le, akkor az a film nincs -, a szöveg megmarad. Megjelenik később. Az sem olyan nagy tragédia, ha soha. Ezt érdemes a sorsra bízni.
Vámos Miklós
-
Az a színház, amelyik nem szórakoztat, nem érheti el a hatását, hiszen az unatkozó néző fogékonysága nem létezik. Ugyanakkor, ha a színház pusztán a szórakoztatást tûzi ki céljául, a néző elfogadja azt, de csak olyan élményben lesz része, mintha megivott volna egy pohár sört.
-
A kritika és a közönség elvárásai nem azonosak, így különbözik az egyes könyvek piaci megítélése, végső soron a sorsa, különböznek a szerzői sorsok is. Okoz ez némi zavarodottságot. Azt csak növeli, hogy igen silány, mûvészi értékeket alig hordozó alkotások sokkal népszerûbbek, sikeresebbek értékes, maradandó mûveknél, ennek bosszantó anyagi vonatkozásaival.
Bodor Ádám
-
Egy unalmas könyvet eldobhatsz. Ha egy festmény ízléstelen, becsukhatod a szemed. De rossz színház olyan, mint a fogászati kezelés: kénytelen vagy a székben maradni, eltûrve, míg a szörnyû procedúra véget ér.
-
A nagy mûvek nem avulnak el. A fordításokkal más a helyzet. A nagy mûveket néha újrafordítják. Hogy csak azért-e, mert előbb-utóbb - közkeletû irodalmi vélekedés szerint legkésőbb ötven évente - jön egy újabb fordító, és a maga módján újranyitja azt, ami addig másként volt nyitott? Vagy azért is, mert egy fordítás sosem lehet hibátlan, és ezért a legnagyszerûbbje is kevésbé állja az időt? Esete válogatja.
-
A színház, a mûvészet, a kultúra nemigen szereti a korlátokat. Sokkal szabadabb. Ha korlátok közé szorítják, eldeformálódik, nem lesz az, ami.
Oberfrank Pál