Éjszaka jön, százötven éves éj. S ki éjben születik majd, mit csináljon? Dolgozzék, imádkozzék, tûrjön, várjon, S a sírba is reménysugárral szálljon, Ha könnyel sózott kenyerét megette. Mert változnak a csillagok felette.

Kapcsolódó idézetek

1. Tûnnek évek, jönnek évek. Köd s homályra fény terûl, A leszállott esti csillag Reggel újra felderûl: De az ifjukor kihervadt, Véle kéj és szerelem, S nem hozhatja vissza többé Semmi földi kérelem. Bajza József
2. Minden éj s napon pedig Lesz, ki búra születik. Minden nappal s éjszakán Lesz, kit sorsa kéjre szán. Lesz, kit sorsa kéjre szán, S lesz, kit örök éjre szán. William Blake
3. Éj múltán születünk, semmink sincs már az előző Órákból, amikor virrad a nap kegyesen. Elvész nyomtalanul számunkra a tegnapi élet, Most születő fény csak kezd maradék napokat. Aggastyán ha leszel, sem mondhatod: oly sok az évem, Elmúlt évekből mára biz egy se tiéd. Janus Pannonius
4. Imádkozz, sírj! A szó észt szül, a dal fényt. Victor Hugo
5. Ahogy a csillagok vágynak az éj után, mert csak így látható, ha velük ragyog az ég, én is úgy várlak még, ne legyen reggel, mert kiolt a fény. Caramel
6. Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég, S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén, Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél, S mostoha ágyban nem ébreszt a fény.
7. Elég a nappal gyötrelme, gondja, Várom az éjt, mely fátylát kibontja; Várom az éjt, de hiába várom, Mit ér, ha nem száll szememre álom. Vargha Gyula
8. Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy, várj, míg felkel majd a nap. Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág. Várj, míg felkel majd a nap. Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj. Együtt, míg a nap utoljára kél. Együtt mondjuk annak, ki még fél: te csak várj, míg felkel majd a nap. Demjén Ferenc
9. Légy csillag, fényt sugárzó, Balsorsom éjjelén; S hajnal, mely harmatot hoz, Örömkönyût nekem: Oh légy a nagy világon Egyetlen mindenem! Gyulai Pál
10. Éjfél van, az éj rideg és szomorú, Gyászosra hanyatlik az égi ború: Jőj, kedves, örülni az éjbe velem, Ébren maga van csak az egy szerelem. Vörösmarty Mihály