Ugrás a tartalomra
Eljöttem hozzátok ifjú létemre,
Hogy harmatot öntsek a tû szívetekre,
Mert ha meg nem öntlek ezen esztendőbe.
Szépet nem virágzik nékünk jövendőbe.
Kapcsolódó idézetek
-
A hamvát ifju szépségemnek
teritettem eléd szőnyegnek,
nagy szemem hivő villanását,
könnyel megvert, bús ragyogását,
hajam szőke, hercegi selymét,
szûz testem érintetlen kelyhét
dobtam égni a Te máglyádra,
hogy izzóbb, szebb legyen a lángja.
Boncza Berta
-
Nem fájhat úgy a betegek testének,
Ha éles vas jár át sebeiken,
Nem fájna ugy, ha tûzzel égetnének,
Mint e sovárgó vágy fáj énnekem.
Csak egy kis cseppet önts e fájdalom tüzére,
Egy cseppet a remény kútjából, oh leány,
Hogy évek mulva bár, de meg fog jőni bére
Gyötrelmeimnek, oh csak azt mondd, hogy: talán.
Petőfi Sándor
-
Vízöntő húsvétkor
Bugyognak a források.
Én is eljöttem hát
Ifjú létemre,
Hogy harmatot öntsek
E kis növendékre.
Öntözöm anyját
Kedves szép lányával,
Piros tojást várok,
Azt is csak párjával.
-
Lásd, kedvesem, még olyan fiatal vagy,
most feslik lelked: gyönyörû virág.
Te énmellettem nem érhetsz nyugalmat,
hagyd magára a viharok fiát.
-
Amíg veled össze nem hozott a sors, hiába éltem. Rideg és örömtelen volt a világ, és szívem, amelyben tágas hely volt sok vendég számára, rideg és magányos maradt a házi tûzhely melege nélkül. Nagy szükségem volt rá, és nem látszott elérhetetlen álomnak, hogy az az egyszerû öröm, amiből mindenkinek kijut, amit az egész emberiség élvez szerte a világon, hozzám is elérjen valamilyen formában. Ha öreg, rút és torz vagyok is. Ezért vontalak a szívemre (...), ezért zártalak oda be, és azt hittem, meg tudsz melegedni a tûznél, amit te gyújtottál benne.
Nathaniel Hawthorne
-
Tüzet raktam a szívemben.
Keresztbe raktam a fákat.
Gyufát gyújtottam, és néztem,
ahogy elég benne a bánat.
Vagy öröm volt...
30y
-
Kedves! Fogadj el, haraggal ne kergess,
ne bánd, ha néha hozzám küld lángod,
ne lázongj daccal érte. Nem tiéd
az akarat, felém mi hajít, se az emlék,
mely aranyköddel felhőzi be kerted,
hol vágyvirágok fájva fakadnak...
Lányi Sarolta
-
Beleírom a szívedbe
kedveskedő szép szavam!
Jussak akkor is eszedbe,
ha örömödnek híja van!
Hátha tudok varázsolni
az arcodra szép mosolyt,
ha a szíved szomorú volt,
s szemeidnek könnye folyt!
Aranyosi Ervin
-
Harmat ragyog a virágon. Csak most ne
Lopódzék egy gyáva könnycsepp szemembe!
Amit érzek, rejtse tőle s amit érez, tőlem el,
Áthatatlan fátyolával szemen, arcom minden jel.
Vándorbotom nehéz volna, s nekünk nehéz az élet,
Hogyha tudná, mint imádom és ha tudnám, hogy szeret.
Kemény Zsigmond
-
A tûz itt bennem hatalmas, de mégsem éget,
Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted,
Azt teszem mindennap, ezt te tudod a legjobban,
Ha engem őrzöl, akkor szívedben a legjobb van.
Egyszer majd mindenki mást lemosunk a testünkről,
És a másik szívében a másik nevét festjük föl.