Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Annyiszor állunk meg, mi emberek, kétségekkel telve az élet útjain, s nem tudjuk eldönteni, hogy vajon amit tettünk vagy elszenvedtünk, valóban megtörtént-e, vagy (...) álom volt az egész. Ioan Slavici
2. Az ember időnként áthág úgy határokat, hogy fel sem fogja, mit tesz. Steven Pressfield
3. Talán néha az élet is csak álom, és gyakran megesik, hogy egymástól teljesen távol álló emberek ugyanabban az időben teljesen azonos dolgokat álmodnak, sőt véghez is visznek. Henry Rider Haggard
4. Egy álomnál sose tudjuk, hogy kezdődött, ugye? Valahogy mindig az események közepébe csöppenünk.
5. Néha úgy tûnik, hogy álmaink darabokra hullanak kezünk között. Attól tartunk, talán hibáztunk. S mindaz, mit megpróbáltunk oly gyötrelmesen küzdve, mintha örökre kicsúszna kezünk közül.
6. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy hol a határa emlékezetnek és képzeletnek. A múltat felidézve akarva-akaratlanul mûködésbe hozzuk mindkettőt.
7. Létezik egy láthatatlan világ. Helyenként áthatol ebbe az életnek nevezett álomba, amit te valóságosnak nevezel, és vannak, akik képesek átlépni a világainkat elválasztó határokat.
8. Minden emberben több ember lakik, legtöbben úgy ugrunk egyik énünkről a másikra, hogy sosem tudjuk meg, kik is vagyunk valójában. Paul Auster
9. Amikor álom és ébrenlét határán járunk, kevésbé bogozhatók ki a gondolataink. Hatala Csenge
10. Néha történnek olyan valószínûtlen események, hogy az embernek komoly erőfeszítésébe kerül meggyőzni az elméjét: nem csak hallucinált. Például, amikor két szóval tönkretehetünk egy életet, és e felismerés után el kell töprengenünk, hogy vajon tényleg kimondtuk azt a két szót, vagy csak elképzeltük a hatásukat. Álom és valóság cérnavékony határvonalán sétálunk ilyenkor, és mindössze az dönti el, melyik oldalra kerülünk, hogy gondolatban vagy tettben nyilatkozunk-e meg.