Néha történnek olyan valószínûtlen események, hogy az embernek komoly erőfeszítésébe kerül meggyőzni az elméjét: nem csak hallucinált. Például, amikor két szóval tönkretehetünk egy életet, és e felismerés után el kell töprengenünk, hogy vajon tényleg kimondtuk azt a két szót, vagy csak elképzeltük a hatásukat. Álom és valóság cérnavékony határvonalán sétálunk ilyenkor, és mindössze az dönti el, melyik oldalra kerülünk, hogy gondolatban vagy tettben nyilatkozunk-e meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha túl sokat mondunk, A határ az igazság közt elmosódhat, Mert a szavak néha oly erőteljesek, És összezavarják a gondolatainkat. Hamaszaki Ajumi
2. Az ember nem mindig képes különbséget tenni a valóság és az érzelmek által befolyásolt igazság között. Az utóbbi akár csalóka képet festhet, bár legtöbbször erről nem akarunk, így nem is fogunk tudomást venni. Marta Rovira
3. Annyiszor állunk meg, mi emberek, kétségekkel telve az élet útjain, s nem tudjuk eldönteni, hogy vajon amit tettünk vagy elszenvedtünk, valóban megtörtént-e, vagy (...) álom volt az egész. Ioan Slavici
4. Egy ponton talán elfogadjuk, hogy az álom rémálommá vált. Azt mondjuk magunknak, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb, ha nem álmodunk egyáltalán. De a legerősebbek közülünk, a legmeghatározóbbak, kitartanak az álmaik mellett. Vagy egy új álom előtt találjuk magunkat, amire nem is számítottunk, és felébredve minden ellenére reményt érzünk. És ha szerencsések vagyunk, ráébredünk, minden ellenére, az életünk ellenére, az igazi álom az, hogy képesek vagyunk álmodni.
5. Ha valamit nagyon gyönyörûnek látunk, azt gondoljuk, csak álom lehet, ezért magunkba csípünk, hogy bizonyosak legyünk benne, nem álmodtunk. Ha fáj, akkor nem álmodunk. A valóság még akkor is megsebez, ha pár pillanatra álomnak tûnik. José Eduardo Agualusa
6. Észrevetted már, hogy mennyi minden - akár minden - a véletlenen múlik? Lehet, hogy ez szörnyen kellemetlen gondolat, az eseményekben ritkán van akár csak szemernyi értelem is, és az életünk ez esetben nem más, mint céltalan bolyongás: ez az élet, amely néha mintha szétszóródna minden irányba, aztán hirtelen egy mondat közepén ér véget. Jón Kalman Stefánsson
7. Rendre előfordul az emberrel, hogy nem biztos benne, meddig tart a valóság, és hol kezdődik az irrealitás. Úgy tûnik, minduntalan át-átlépjük a kettő közötti mezsgyét. Mint egy határnyiladékot, amelyen úgy jövünk-megyünk egyik országból a másikba, ahogy épp kedvünk tartja. Pedig jobb óvatosnak lenni, különben azon kapjuk magunkat, hogy fogalmunk sincs, melyik oldalon vagyunk épp. Murakami Haruki
8. Van, hogy az ember életében elérkezik egy pillanat, mikor elfogy minden szó, a világ olyasmivel szembesíti, ami a nyelv fogalmaival meg nem nevezhető. Ilyenkor először csak áll bambán, elméje görcsösen erőlködik, majd feladja, nem is próbálkozik tovább, a tudat pedig arra kényszerül, hogy eggyé váljon az ismeretlen, néven nem nevezhető jelenséggel és valóban megtapasztalja azt. Ilyenkor van, hogy igazán életben vagyunk. Gaál Viktor
9. S vannak szavak, amelyek végzetesek, tudjuk, s amellett még csak nem is igazak. Vagy nem egészen. Mert mihelyt kiszalad a száján, hogy nem szeret, vagy ilyesmi, hogy nem tud velem élni - minden eldőlt, mert visszavonhatja-e másnap? Vagyis formákon múlik az élet. Füst Milán
10. Igenis vannak helyzetek, amikor dönteni kell. Oda kell állni az egyik oldalra, és vállalni kell a következményeket. Elválsz vagy nem, szereted vagy nem, megcsalod vagy nem, átvered vagy nem. Mert a valóság szubjektív, és a döntésed lesz a realitás. Nikodém Vanda