Elsétálok én a kerítésig, Nincs azon túl kedves a szememnek, Ha meg lenne, hát biztos, hogy nem olyan, Amit egy ilyen kis világba beengednek.

Kapcsolódó idézetek

1. Maradnék, ha a reménynek csupán egyetlen rügye fakadna a fán. De nem fakad. Tehát elindulok, s kisétálok a Semmi kapuján. Omar Khajjám
2. Néha nem árt, ha a szükségesnél jobban megnehezítjük az életünket. Ne csak ott ugorjunk át a kerítésen, ahol a legalacsonyabb!
3. Nem jókedvemben indulok az útra. (...) Útlevél nem kell. Ott nincsen határ. Nem olvasok, a szemüvegem nem kell. Csipetnyi élet, ami még dukál, s elindulok könnytől homályos szemmel. Varga Imre
4. Amerre én járok, arra bámul a világ, Vakok között állok, és elárul, aki lát, Irigylik a semmit meg a papírkoronát. Beton.Hofi
5. Amikor a világ annyira megváltozik, hogy már élni se lehet benne többet, az embernek csak egy menedéke marad. Hogy megalkossa a maga külön világát, és bekerítse azt az érzéketlenség láthatatlan kerítésével. Wass Albert
6. Nem félek. De az út! Az utat odáig: azt nem akarom. Petőcz András
7. Van, hogy akarom, de nem merem, Néha bekerít a félelem. A fény csak fordított árnyék, Veled én teljessé válnék. Tóth Gabriella
8. Magamat kizárom, szívemet kitárom, És ma is odakiáltom, Hogy nincs a helyzetemben semmi - de semmi! -, Amit ne lehetne kissé jobbá tenni.
9. Egy világ választ el, és nem értem, Hogy miért vagy közel, Ha többé úgysem érlek el. Zorán
10. Rohadt eső. Unott arccal Valahová lépdelek, Esernyőmet elé-húzom, Ne lássák az emberek. Esti Kornél