Élvezzétek a tengert! Nézzétek a hullámokat! Elsőre úgy tûnhet, a hullámok sem mondanak semmit, de ha sokáig bámuljátok a tenger torkát, rájöttök, hogy a legbeszédesebb, mindent elárul. Meglesz a válasz végre a miértre is.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember szívét összehasonlítod a tengerrel, akkor a víz lenne a mozdulatlan. Ha jellemezném a hullámokat, amelyek a felszínt verdesik, azok képviselnék az élvezetet, vagy még inkább a haragot. Nem. Ezek a szavak túl sekélyesek a tengernek. Ha tudni szeretnéd, mi van a tenger mélyén, nyisd ki a szemed a mozdulatlanság belsejében, és haladj folyamatos rúgásokkal a tengerfenék felé. Amit tudni akarsz, hogy milyen személy is vagy valójában, még ha a mélység végeláthatatlan is...
2. A tengeren az ember nyugalmat talál. Tágassága, felfoghatatlan mérete megnyugtat, megvigasztal és az élet gondjait parányivá zsugorítja: a szárazföldi nehézségeket, a súrlódásokat, a bosszúságokat, az emberek közötti viszonyokat, a kötelezettségeket; elég, ha belenézünk a hullámokba, és már érezni is, ahogy a létezés megnyugszik a keblünkben. Jón Kalman Stefánsson
3. A tengernek az a leglényege, hogy mindig más. Más a partról és más egy csónakból. És más egyedül, és más, ha valakivel együtt nézi. Esterházy Péter
4. Leírhatatlan érzés szembenézni a tengerrel! Az állandóan változó, a partot szüntelenül nyaldosó hullámok tele vannak élettel, olyan távoli földekre jutnak el, melyekről semmit sem tudok!
5. A hullámzó tenger színe nem mindenütt egyforma. A szárazföld felől sötét, annál sötétebb, minél alacsonyabbról nézed, és itt-ott világos foltok és fények vándorolnak rajta lassan, mint fehér juhok imbolyognak a nyájban. De kint a nyílt tengeren kék a víz. Mert a part felől a hullámok oldalában visszatükröződik a talaj sötétsége, de a tengeren a levegő tükröződik bennük, azért kéklenek ott a hullámok. Leonardo da Vinci
6. Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerûtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyûglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él. Marc Lévy
7. Ki tudja, hogyan, miből keletkeznek a hullámok? Jönnek, erősödnek - hatalmasak, gyönyörûségesek. Aztán kiérnek a partra, elvesztik erejüket, megsemmisülnek. Mint a szerelem. Nagy István Attila
8. Tudni semmit sem tudok. De a szívével egyet és mást megérez az ember. Hagyd, hogy a szíved szóljon, az arcokat faggasd, ne arra hallgass, amit a nyelvek mondanak. Umberto Eco
9. A tenger a megtestesült érzelem. Szeret, gyûlöl és sír. Fittyet hány minden próbálkozásnak, mikor szavakkal akarják fogságba ejteni, leráz minden béklyót. Bármennyit beszélj róla, mindig lesz valami, ami kimaradt. Christopher Paolini
10. Mindig megvan a kockázata annak, hogy egy hullám éppen rajtad törik meg, és maga alá gyûr. Mégis, az egyetlen lehetőség, hogy ne zúzzon össze a feléd közeledő hullám, ha egyenesen ráúszol a háborgó, megtörő vízre. Ilyenkor az ösztöneink ellen megyünk, és félelmetes érzés lehet, de ez van: ússz be egyenesen a megtörő hullámba, merülj alá és ússz át alatta vagy ugorj át felette, mert arra nincs mód, hogy teljesen elkerüld. Megpróbálsz visszafordulni és elmenekülni, de hiába is menekülnél - a hullám idővel elkap és visszahúz. Muszáj szembenézned vele, és keresztülmenned rajta, hogy magad mögött hagyhasd. És mi vár a hullámtörésen túl? Áldás. Súlytalanság. Béke és csönd, tested erőfeszítés nélkül lebeg a sima víztükör tetején, előtted a nyugalmas, szétterülő kékség. Allison Pataki