Enyhít a hölgy sírása, A férfi könye éget; Amaz harmatcsepp hervadó mezőben, Zápornak cseppje ez, forralva Villámok közt sötét felhőben.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyöngy veri az embert. Víz árad a földeken. Minden madár sző-fon; készül a könnyem.
2. Sziromról gördül egy harmatcsepp - lám, így hullajt könnyet egy virág.
3. Lágy, szelíd szél. Pihenni betér. A gyertyaláng az árnyékoktól fél. Egy cseppnyi fény. S az éj zenél. A két szemedben ég a szenvedély. Tolvai Renáta
4. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus
5. Szél szava száguld csörgő fák közt, ünnepi ének csendül halkan. Hópihe-csillag száll le keringve, tenyereden olvad, s cseppként csillan. Ara Rauch
6. Sírt, sírt. És lassan minden könnyebb lett. Szelídebb, szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek, tovanyargal a dörgés, és csak az eső esik. Esik és esik, csöndesen és szomorúan, és már nem ijesztő és nem rettenetes, csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött, valahol messze, már derengeni kezd a vigasztalás. Wass Albert
7. Valami nagy, elérhetetlen szerelem ködlik a mezők felett, elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás a boldogság után. Dsida Jenő
8. A kis virágra nap lövell Égről, élesztő fényivel, És úgy derül, és úgy virúl: Ha rá az ég harmatja hull.
9. A szerelem meg közben tombolt bennem, tudod, hogy van ilyenkor. Mint az áradó folyam. Ha szabad folyást kap: szépen lecsendesül, lefolyik az ár. Ha gát zárja el, vagy keskeny völgybe szorul: bőgve tajtékzik, és az eget ostromolja. Bárány Tamás
10. Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben. Rabindranath Tagore