És hunyjon el az életem, Mert csupa-csupa kárt csinál S ami áldás, azt temetem.

Kapcsolódó idézetek

1. Siratni kár, ami végzet. Szophoklész
2. Az átkot, hogy meg kell halnunk, áldássá kell átváltoztatni: hogy ha már elviselhetetlen az élet, meg lehessen halni. Elias Canetti
3. Ha meguntad, rózsám, Velem életedet, Csináltass koporsót, S temess el engemet!
4. Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom. Vértezz hittel, hûséggel állig, akkor én a haláloságyig belédfogódzom. Nagy László
5. Aki temetésen sír, nem csupán a saját halálát siratja, hanem az egész világ pusztulását, mivel minden véget ér, és végül nem marad semmi. Jón Kalman Stefánsson
6. Testem lassúdadon ellenségemmé válik, ellenségek maradunk mindhalálig, s akkor győz a test - a tetem, lesunyva kullog el életem; testem temeti más - én addig is magamat temetem. Szilágyi Domokos
7. Az életet már megjártam; Mit szivembe vágyva zártam, Azt nem hozta, Attól makacsul megfoszta. Arany János
8. Bárhogy volt, mindent megtettem, Látom már, el kell engednem. Eltûnt egy részem, Mindennek vége.
9. És köszönöm, hogy szent sebed előtt Életem tornya összedőlt, S kiárad bennem boldog szégyenem, S minden szenvedve hordott kételyem S a szenvedélyes értelem Érvénytelen, érvénytelen. Vas István
10. Naponként árvább egy reménynyel, S egy csalódással gazdagabb, Szivünkből ekként fogy az élet, Cseppenként igy fogy, igy apad. Szendrey Júlia