És mégis... kerülöm a nevedet. Mert fáj az a szó, fáj minden ékezet és magánhangzó, fáj, ahogy a számhoz ér, égeti és dörzsöli, de én mégis... még mindig, mohón fújom ki minden tagjait.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem leszek másé többé teljesen, Nevedet hordozom a szívemen. Lépnék, de valami még visszaránt: Még mindig fáj gondolni rád. Caramel
2. Most is suttogom neved a semmibe vágyom szégyenlősen titkolt két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre zsigerig izgató szavaidra szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám nem bírok nélküled létezni lenni élni. Ara Rauch
3. A neve fáj, a neve gyász: csöngettyûk sötét csöngetése; a neve fáj, a neve gyász: dobok fekete döndülése; a neve fáj, a neve gyász: lobogók hollószárnyverése; a neve fáj, a neve gyász: nem akarom feledni mégsem! Rákos Sándor
4. Zárójelbe tettem, áthúztam, végül kiradíroztam a neved. De a papíron maradt morzsákat még mindig nem merem elfújni. Dékány Dávid
5. Kiáltani szeretném, s nem lehet, még súgni se szabad a nevedet, még gondolni se - jaj, elárulom, pedig belül csak azt visszhangozom, a hangos titkot, mely életemet úgy édesíti, édes nevedet. Szabó Lőrinc
6. Nem mindig könnyû kimondani, ami a szívedet nyomja. Néha rá kell, hogy kényszerítsenek. Néha jobb, ha megtartod magadnak a dolgokat. (...) Még akkor is, ha minden porcikád el akarja mondani az igazat. Szóval befogod a szád... megtartod a titkod... és más módon próbálsz boldog lenni.
7. Fáj néha minden, fáj néha az egész életem, fáj, hogy az élet véges, Fáj, hogy sosem, sosem végtelen.
8. Miért nem voltam én jobb hozzád? Erre válaszolni túl nehéz, s a magány úgy fáj... Egyedül az emlék, ami bennem él, még mindig hallom csengő hangját. Téged elfeledni túl nehéz, minden téged vár. Caramel
9. Ha fájnia kell, akkor most fájjon (...). Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk. Paulo Coelho
10. Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat, Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat. De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz, Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az? Children of Distance