És nem vesz rajtuk erőt a halál. Nem hallják immár a sirály jaját s a parton megtörő hullám zaját; hol virág lélegzett, fejét virág nem emeli az erős szélbe már; bár nincs eszük, s feküsznek mereven, lényegük általüt a százszorszépeken, s nap felé tör, amíg csak a nap áll, és nem vesz rajtuk erőt a halál.

Kapcsolódó idézetek

1. Mit számít, hogy többé nem tündököl, az a fény eltûnt a szemem elől, az óra vissza sose jő, mikor nyílt a virág, pompázott a mező; nem szomorkodunk: az ad erőt, ami megmarad. William Wordsworth
2. Õk nem öregszenek, mint mi, megmaradottak, Sok év rosszallása, vénkor nem bír velük, Mikor a nap leáldoz, s ha felvirrad a nap, Rájuk emlékezünk. Laurence Binyon
3. A virág nem álmodozik, nem sír - remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg. Jaroslaw Iwaszkiewicz
4. Úgy fáj a szépség! Így lehet örök, Lebeg fölöttünk, s a tenger fölött. Hajóink szellemvitorlája hull. Egyenlő sorsot ígért rég az Úr. Az ő csatáit vívjuk, míg szabad, Így süllyedünk el csillagunk alatt. Többé nem halljuk, szívünk hogy kiált Szorongva kérve éltet vagy halált. William Butler Yeats
5. Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ. Az embernek ez a sorsa. Mindig eljön a te időd, amikor talpra állhatsz. Csak a szobrok nem hajolnak.
6. Szépen élt öregek nem meghalnak, hanem elhalnak, mint a dal. Szép Ernő
7. Megy az idő, és a tûzből nem marad itt más: csak parázs, De a fénye kitart, és ez jelzi, hogy volt száz varázs, Soha ne félj, ami fontos, az nem tûnhet el - hinned kell! Amíg élsz, veled él, nem fújja a szél soha el.
8. Ahogy az ablakon át kinézek, látom, amint az emberek vígan jönnek-mennek az utcákon. Nevetnek, nyaralnak, élik az életet. (...) Így lesz akkor is, ha majd én halok meg egyszer. Az ég nem szakad le, a Föld forog tovább. Születünk és elmúlunk észrevétlenül.
9. A fát, mely küzdés nélkül nő, Éri napfény, ég, levegő, A síkságon kinn terpeszkedik, Az eső reá mindig esik, De nem lesz soha erdők királya, Satnya az élete, satnya a halála... A jó erős szálfa nem nő könnyedén, Csak ha minél jobban cibálja a szél.
10. A bölcseknek ne hidd el, Nem oly borús a lét, Zápor utáni reggel A legtisztább az ég. Felhőz a bánat néha, De ez csak átmenet, Esőben nyit a rózsa, Ne sírj, ha lepereg. Szép óráink sietnek. És nyomuk sem marad. Éld örömét szívednek, Míg ragyog fenn a nap. Charlotte Bronte