Felszín és homály, cukormáz és pompa, a való világ mocska beragadt a torkomba. Üvöltenék néha, de nincs kinek, Most nyíljatok ki hát, süket fülek!

Kapcsolódó idézetek

1. Nem minden cukormáz és pompa, a való világ mocska megfojt az otthonodban. Punnany Massif
2. Csendben nézem ezt az egyre torzabb világot. A hiénákat, a hitvány keselyûket. (...) A kesergőket. Bolond voltam, mikor álmaimról meséltem. Ellopják vagy összetörik őket. Vagy ellopják és utána törik össze. Albert Tímea
3. Az emberek vágynak a nyilvánosságra, de nem tudják, mire vágynak. A médiát nem a teljesítmény érdekli, csak a vér és a könnyek. Hamis, gusztustalan világ, ahová nem erény bekerülni. Sterczer Hilda
4. Aki fütyül az igazságra, az tényleg fütyüljön. Legalább ennyi bizonyság legyen arra, hogy meghallotta. No meg micsoda vidám világ lenne ennyi füttyszótól. Ancsel Éva
5. A szem, a fül, de még a szív is becsapja az embert. A világot akár látszatok sorából is föl lehetne építeni.
6. Valami van a levegőben; mintha a világ duzzogva kelletné magát. Elég odavetni egy jó szót, és nyakadba borul. Márai Sándor
7. A torkom összeszorul, Járni alig bírok, Az útra napfény borul, Ha rád gondolok, sírok. Nincs már miben hinnem, Ráuntam a tájra, Nekem senkim sincsen, Most látsz utoljára. Vad Fruttik
8. Mindenki szokjon hozzá, hogy olyat lát és hall, ami őt esetleg sérti. Tessék tudomásul venni, hogy ilyen a világ: sokszínû. Nádasdy Ádám
9. Az embernek túl sok hang van a torkában, túl sok szó a nyelvén, túl sok imádat a saját ötletei iránt, és semmi megértés, semmi türelem, ha másokról van szó, mintha mindenki idegen nyelven beszélne.
10. A világ színei kifakultak. Elképzeltem egy nagy töltőtollat, amint egyszerûen kiszippantja az ég kékjét, a fák zöldjét, a zebrán áthaladó férfi barna kalapjának színét, míg végül az élet filmje csak fekete-fehérben fut tovább.