Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad.

Kapcsolódó idézetek

1. Visszavár hazád, és mindent megbocsát. Karjába zárja rég elkóborolt fiát. A széllel küldi el az otthon illatát, A fenyvesek dalát, a folyók zúgását, És minden magyart hívó vezérlő csillagát.
2. Szeretnék néha visszajönni még, Ha innen majd a föld alá megyek, Feledni nem könnyû a föld izét, A csillagot fönn és a felleget. Juhász Gyula
3. Ha ezt a létet összetörted, Majd támad más a rom felett. E föld ölén fakad, mi boldogíthat, S e nap ragyogja itt be kínjainkat; Ha már ledobtam ezt a terhet, Legyen, mi lesz, s ahogy lehet. Johann Wolfgang von Goethe
4. Csak egyet álmodsz, és jövök, A földön itt mi sem örök, S melletted leszek újra én. Várnai Zseni
5. Idegen földön ha járok, Magyarország, velem az út is megfordul haza, hozzád. Velem az ősök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan ők élnek bennem. Magyarország, milliók áldása szálljon rád! Oláh Ibolya
6. S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad - édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hûséges fiad! József Attila
7. Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt a gravitáció, s nincs hova hullnia.
8. Széles a Föld, magas az ég, Mérföldes csizma sem elég. De egy csepp föld vár mindig rám: Ez itt az én hazám. Máté Péter
9. Fészket rakott az elmúlás tebenned. Elmúlik majd az is, földre pottyan. Jónás Tamás
10. Feledd a hûtlenségemet, legyőzhetetlen kényszerek vezetnek vissza hozzád; folyam légy, s rajta én a hab, fogadd be tékozló fiad, komor, sötét mennyország. Pilinszky János