Főldiekkel játszó Égi tûnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan.

Kapcsolódó idézetek

1. Ábránd, csaló varázs. A pompás érzelem, mi életet teremthet, A földi zûrzavarban holtradermed. Johann Wolfgang von Goethe
2. Boldog hazug, kinek van Istene, ki rettenetes, de maga a jóság; kinek sebet kap reszkető keze, ha leszakítja a tilalmas rózsát. József Attila
3. Merj! a merészség a fene fátumok Mozdíthatatlan zárait áltüti, S a mennybe gyémánt fegyverével Fényes utat tusakodva tör s nyit. Berzsenyi Dániel
4. Az erős letiporja, széttépi a gyengét; a gazdag leigázza, kifosztja a szegényt; a boldog (aki szánnivaló balgaságában boldognak hiszi magát) megcsúfolja a szerencsétlent, elorozza az elesettek vigaszát. Walter Scott
5. Az ember mindig a boldogságra törekedett, de csak tartós boldogtalanságot kapott helyette. Ezért a megvalósíthatatlant egy illuzórikus világba, az égbe helyezte. Ágh Attila
6. Tegyük fel a kérdést, hogy mit hozhat létre a Végtelen, és az egyetlen lehetséges válasz: Bármit. Bármi jót, bármi rosszat; bármilyen istent, bármilyen gonoszt. Frank Herbert
7. Az az ábránd - elenyészett; Az a légvár - füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ - nincs sehol! Arany János
8. Az oroszlánok ordítása, farkasok üvöltése, a viharzó tenger tombolása és a romboló Kard túlságosan nagy darabjai a Végtelenségnek: sehogyse férnek az ember szemébe. William Blake
9. Vágyaid elérhetetlen Tartományba vonzanak; Az, mi után futsz epedve, Csalfa, tünde fényalak, Egy sugár a nap szeméből... Büszke diadalmosoly, Mely a sirvafutó felhőn Megtörik, - de nincs sehol! Arany János
10. Égbe rajzolt képregény az életünk csupán, Jövőnk előtt álldogálunk félve és bután, De attól érdekes, hogy oly bizonytalan, S a toll, mely sorsod írja, más kezében van. Kontor Tamás