Folyton feledjük, milyen magányos is tud lenni, ha utazik, az ember. Elbúcsúzik, vodkát iszik holdfénnyel a városi bárban s az idegen rakparton önmagával találkozik a szélben.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember nagyon sokféleképp lehet magányos. Fredrik Backman
2. Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt. S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való. Néhány dolgot megjegyez magának, egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet. Átballag az életen, éppen mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig lát valami újat és mindig elbúcsúzik valami régitől, s legokosabb, ha mindezt úgy cselekszi, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba. Wass Albert
3. A magány olyan, mint a tenger hullámai: váratlanul átcsap rajtad, és elborít, de mire észreveszed, már el is tûnt, és ez ismétlődik újra és újra.
4. Érezted valaha ezt az érzést? A magányt olyan emberek láttán, akik boldogok együtt. Amikor te teljesen egyedül vagy... mikor mész az utcán... kocsiban utazol... vagy hajóra szállsz. Egyedül, bárhol is vagy. Sokszor gondolok arra, hogy ez a világ milyen magányos és szomorú.
5. A bor meg a dohány elmossa az egyéniséget. Egy szivar vagy egy kupica vodka után (...) szétfoszlik az énje, és már úgy viszonylik magához, mint harmadik személyhez. Anton Pavlovics Csehov
6. Hátat fordítok a napfelkeltének, belélegzem a várost. Benne laksz. Bennem laksz. S hogy mennyire nehéz veled véletlen találkozni, ez egészen őrjítő. Albert Tímea
7. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel. Hiába a gyerekkor vattacukorszagú boldogsága, ahova minden ember visszavágyik egész élete során, hiszen az talán az egyetlen időszak, amikor nem vagyunk még egyedül. Legalábbis nem érezzük annak. Hiába keressük minden szerelemben azt a forralt tej párájába burkolt meleg boldogságot, amit abból az öntudatlan korból hozunk magunkkal. Hiába a jólét, elégedettség, család, sikerek, amit, ha ügyesek vagyunk, felnőttként elérünk. Egyszer csak jön egy nap az életben, amikor mindenki rádöbben arra, hogy mindez semmi, mert nincs már benne vágy és szenvedély, csak az elmúlás, és akkor egyszer csak elkezd megdermedni az ember körül a világ. Istók Anna
8. Van, hogy a dolgok összejönnek, és úgy érezzük, egyedül vagyunk. Majd elmúlik, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Leiner Laura
9. - Tudod, hogy szól a régi mondás: az jut legmesszebbre, aki egyedül utazik. - Nagyon magányos egyedül utazni.
10. Mindenki elfordul és itthagy, és magammal maradni félek. Úgy kellenél most! És ha itt vagy, milyen magányos vagyok Véled! Váci Mihály