Ugrás a tartalomra
Forgolódom éjjel, hiszen nem vigyázol már rám,
Rémálmoktól szenvedek, üvöltésre áll a szám,
De hang nem jön ki a torkomon, egy némafilm a látszat,
Szívem megtörték sokan, így velem már senki sem játszhat.
Kapcsolódó idézetek
-
Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el. Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet. Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák… Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek. Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki.
Tisza Kata
-
A torkom összeszorul,
Járni alig bírok,
Az útra napfény borul,
Ha rád gondolok, sírok.
Nincs már miben hinnem,
Ráuntam a tájra,
Nekem senkim sincsen,
Most látsz utoljára.
Vad Fruttik
-
Fáj a fejem, a szívem túl nagy,
és nem tudom, nem tudom, hol vagy.
Forog a világ, elfolyik minden,
nekem senkim, de senkim sincsen.
Vad Fruttik
-
Nincsen, aki lelkem vígasztalja,
Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja;
Már elhagytak mindenek.
Csokonai Vitéz Mihály
-
A félelemtől már nem félek. Inkább a közöny óráitól riadozom. Attól, hogy egy napon felébredek, és már valóban nem leszel. Elárullak az álmaimból, kikerülsz a világomból, a vízióim szétfoszlanak, a falak porrá hamvadnak. És te? Lenne olyan történet, melyben a nevem szerepelne? Hogy csak mesélj rólam? Nem hiszem, hogy több emléket őrzöl magadban, mint én tettem.
Albert Tímea
-
Hónapok óta a híredet se hallom,
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom.
Tán a hétköznapok fogságába estél,
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér.
Ismerős Arcok
-
Úgy zuhant rám most a csend,
Hangzavar van, csak a szívem néma bent.
Nincs mit mondanom, vagy inkább nincs kinek,
Ezért nem mondom el senkinek.
Caramel
-
Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyû álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
-
Ha az ajtót nem nyitja rám senki,
ha a szívem lassabban kezd verni,
ha a számon nem megy már le étel,
csak miénk lesz az éjjel,
még együtt alszunk el.
-
Ma fáj kinézni. Köd az ablakon.
A szó nekem ma durva, színtelen.
Karomra hajtom álmodó fejem,
S a némaság meséit hallgatom.
Sík Sándor