Gyáva (...) az, aki azoktól a dolgoktól is, akkor is és úgy fél, amelyektől, amikor és ahogyan nem kell.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyáva az, aki fél, ha érezi, hogy igaz úton jár. Gaál Mózes
2. Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
3. A gyáva az, aki veszély esetén a lábával gondolkodik.
4. A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell. Arisztotelész
5. A kudarctól való félelem mögött ott húzódik egy lépcsőfok, ez pedig a gyávaság. Mert aki gyáva, az fél is mindentől. Csernus Imre
6. Csak a gyáva ember lehet bátrabb a többinél. Mert éppen úgy le kell győznie a saját félelmét, mint a veszélyt. (...) A gyáva ember a legbátrabb valamennyi között, ha hiúsága arra ösztönzi, hogy bebizonyítsa bátorságát.
7. Tudatosan gyáva (...) csak olyan ember lehet, akinek általában nem szokott inába szállni a bátorsága. A félénk, bizonytalan ember nem meri ilyen nyíltan feltárni, mintegy önmaga előtt is megerősíteni fő tulajdonságát. Stanislaw Lem
8. A gyáva ember mindig rossz is: még akkor sem mer jó lenni, ha titkon szeretne. Benedek István
9. Vakmerő az, aki nem fél azoktól a dolgoktól sem, amelyektől kell, sem akkor nem fél, amikor kell, sem nem úgy fél, ahogyan kell. Arisztotelész
10. A félénk ember a veszély előtt ijed meg, a gyáva a veszély közben, a bátor a veszély elmúlta után. Jean Paul Richter