Ha az ember soká távol van a keresztény világtól, és a civilizációtól, visszajut abba az állapotba, amelybe Isten helyezte, vagyis a vadság állapotába.

Kapcsolódó idézetek

1. Aki a természettől elszakad, az élhető életről mond le. Vavyan Fable
2. Aki örömét leli a magányosságban, az vagy vadon élő állat, vagy isten. Francis Bacon
3. Ha az emberiség őstörténetét tanulmányozzuk, mennél mélyebbre megyünk vissza, a paradicsomi állapottól annál távolabb álló viszonyokat találunk. Mennél inkább közeledünk az emberiség ősállapota felé, vagyis mennél inkább távolodunk a mai kultúremberétől, annál sûrûbben találkozunk a vadság, a kegyetlenség, a vérszomj, a gyilkolási hajlam és a kannibalizmus megnyilvánulásaival. S ez nem is képzelhető másképp, ha elismerjük, hogy az emberiségben megvan a képesség, hogy akarata irányában lassanként megváltozzék. Wilhelm Ostwald
4. Minél közelebb van az ember a természethez, annál szabadabb és tisztább, mind a gondolataiban, mind pedig a cselekedeteiben.
5. A bûnbeeséssel indult el az ember az Istentől távolodó úton, azóta háttal van Isten felé. Alaptalan reménykedés azt állítani, hogy az ember a mûvelődés és a tapasztalatok következtében nemesebb lesz, a történelem azt igazolja, hogy elveszítette a lélek és szellem igazi tulajdonságait, amelyekre olyan nagy szüksége lenne: szeretetet, bizalmat, és szinte félholtan fekszik a világ országútján. Kiss Ferenc
6. Végeredményben az embernek semmije sincs. Hiszen sem a teste, sem a lelke nem az övé. Hát micsoda dolog ez? A teste elporlad, a lelke meg visszaszáll Istenhez. Az ember rab. Még a lelke sem szabad. Az Isten pórázon sétáltatja a lelket ezen a világon. És mikor a test kimúlik, a Teremtő magához rántja a lelket. Ezért aztán az embernek nem jut egy csöpp se a szabadságból. Cserna-Szabó András
7. Mert az élet az valami roppant különös dolog. Az úgy odakötözi az embert a földhöz, egy völgy hajlatához, vagy egy domb oldalához, úgy odakötözi még akkor is, ha nehéz és nyomorúságos élet, hogy az ember lassanként odanő hozzá, gyökeret ereszt belé s lassan otthonának kezdi érezni akkor is, ha idegen. Wass Albert
8. Vannak dolgok ezen a világon, amikben úgy bízik az ember, mint egy biztos fogadásban. Amikor ezek cserben hagyják, amikor elmozdulnak onnan, ahová olyan körültekintéssel helyezték őket, az megrendíti az ember hitét. Sarah Dessen
9. Isten ám szenvedéssel nemesíti az embert, ha megfeledkezik emberi voltáról. Gárdonyi Géza
10. Belső nyugalom híján úttalan utakon vándorol az ember. Az elérhetetlen messzeségek szomjúhozása és a sóvárgás utánuk megfosztják őt a közeli, a jelenvaló áldás élvezetétől. Johann Heinrich Pestalozzi