Ha forró éltünk alkonyán Int tulvilági kéz - Nyugvó helyére tört szivünk Letenni oly nehéz.

🔮 Jövőkép 🌈 Szivárvány

Kapcsolódó idézetek

S ha elenyészünk végképp odalenn: Melletted nyugszik hamvadó fejem, A néma éjben átkarollak, Porló szivem szivedbe olvad, Együtt leszünk, míg tart a végtelen! Ábrányi Emil (ifj.)
Ha lelkem s lelked izmosan megáll És némán összehajlik, szembenéz. S lángot vet nyúlánk szárnyuk e merész Illetés pontján... Egy kis zugot vágyunknak s egy napot. Ha vak halálba fúl is az a nap. Erich Wolf Segal
A válás perce oly nehéz, A kézben nyugszik még a kéz, A szembe olvad még a szem Mint mindörökre, végtelen. Majthényi Flóra
Átkarolnám, ajakára Csókot nyomnék utójára, S melegétől hû szivének Elolvadnék... úgy halnék meg! Petőfi Sándor
Szívem zárkájában megvetem halottas ágyad, lemosdatom rólad arcod. Szemfedőként rád terítem a megszakíthatatlan messzeséget. aztán kicsit még úgy létezem, ahogy jó nekem. Megértem, minden tûz addig ég, amíg van, ami táplálja. Pethes Mária
Fáj minden szó, Mint a kés az éj szívében. Még él az árny: Megpihent a lelkemen.
Benyúlnak a lelkünk mélyébe Titkos, nagy ujjak, karmolók. Medrünkben megborzongunk félve: Rettenetes, végtelen ujjak És fölsírunk a süket éjbe. Ady Endre
Mint jég a tûzben Úgy olvad a szívem Egy forró érintéstől Így lesz télből nyár.
Ha létem elhervasztja a halál, Emlékezzél reá, te kedves, E lángszivtől szeretve mint valál; S ha sírban is szeretni enged a halál, S a szív még ott is érez és dobog, Elhúnyt szivem téged, te kedves, Hamvában is szeretni fog. Bajza József
Fázom s lomhán megülök a kályha mellé bújtan, Hát ma se sikerültél: szent életöröm? Sírnék, s ökölbe görbül tehetetlen az ujjam, S tenyerem húsát vájja a kinlódó köröm. Tóth Árpád