Ha majd télbe ájulsz, mint az útszéli fák, Te is állva és büszkén csináld! Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád, Nagyon köszönöm! Tőlük lettél pont ilyen szép!

Kapcsolódó idézetek

1. Jöhet a nyár vagy a tél, mindig egyforma szép vagy, Egyformán jól áll neked minden évszak.
2. Nem számít, ha rossz a napod, Gyógyító erejû lesz mosolyod. Koszorúként öleli körbe ajkad, S így arcod többé meg nem fagyhat.
3. Új napra ébredsz, neked minden oly szép... Ellopnának tőlem a felhők, ha az árnyékod lennék. Zanzibár
4. Állnak még előtted szép napok, még akkor is, ha most nem így érzed. Ne hagyd veszni ezeket a szép napokat, mert járnak neked!
5. Szépen öregszem, ez talán vigasztal, Mosolyráncokkal, mint a boldogok, S mert nem bírok a gyorsuló irammal, Azt szeretem, akit más eldobott. Kiss Judit Ágnes
6. Megállsz a sarkon éppen háttal az esti képnek, Elnézhetlek, milyen szép vagy, Most már így, hogy nem enyém vagy. Szabó Balázs Bandája
7. Szépen őszülsz kedvesem ráncaid is békések szelídek ha simogatom nem rándulnak össze kisimulnak a tenyeremben szeretem nézni ahogy öregszel felemel hogy még mindig mellettem tudom hogy én is azt teszem s ha rád nézek tudom hogy én is szépen. Tisza Kata
8. A te fácskáid télben, éjszakában És Isten irgalmában állanak. És ennyi minden, amit te tehetsz, És ennyi minden, amit tehetünk: Papírral, ronggyal és remegő kézzel Itt-ott egy fácskát bekötözgetünk. A rossz hírek, a hiába-betûk Összeszövődnek téli takaróba, A rongy, a papír és a Kegyelem, Ha érünk új tavaszt - Tündérkéidet tavaszig megóvja. Reményik Sándor
9. Köszönet neked, mert (...) türelmes és nagylelkû voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott a testemnek, mikor fáztam az élet magányában. Márai Sándor
10. Mosolyogtál, ha büszke voltál rám, Mosolyogtál, ha megláttál az utcán, Mindig ott voltál mellettem, Rendet raktál a fejemben.