A te fácskáid télben, éjszakában És Isten irgalmában állanak. És ennyi minden, amit te tehetsz, És ennyi minden, amit tehetünk: Papírral, ronggyal és remegő kézzel Itt-ott egy fácskát bekötözgetünk. A rossz hírek, a hiába-betûk Összeszövődnek téli takaróba, A rongy, a papír és a Kegyelem, Ha érünk új tavaszt - Tündérkéidet tavaszig megóvja.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha majd télbe ájulsz, mint az útszéli fák, Te is állva és büszkén csináld! Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád, Nagyon köszönöm! Tőlük lettél pont ilyen szép! Eleven Hold
2. A gondolataid betakarnak, és álmaimban táncolok veled, hogy visszatérjen a hajnal. (...) Az a baj, hogy anélkül lépek át egyik évszakból a másikba, hogy a karomba zárhatnálak, de továbbra is él bennem a remény. Consuelo de Saint-Exupéry
3. Várj, a kezed ne húzd el! Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz! Ha sírsz, a szemed ne takard el! Miért titkolnánk, Hogy egy kicsit nehéz? Zorán
4. Átsegítesz az éjszakán és a fáradt nappalon, ha elveszítem a hitemet, te vagy a csodára ablakom. Annyi mindent adnék vissza, te vagy a piszkos, te vagy a tiszta, minden éj után te vagy a hajnalom.
5. Valamiért mindig képesek vagyunk elhinni, hogy ez más lesz. Megint, újra meg újra... Hogy ő most jó lesz, nem fog mindent összekuszálni, megbántani, összetörni. (...) Aztán megint csalódunk, és már nem is értjük, hogy miért hiszünk újra. Hogy honnan az istenből van erőnk ahhoz, hogy újra fel tudjunk állni, leporoljuk magunkat, felhúzzuk a cipellőnket, és tovább tipegjünk. Kezdetben megtörten, csalódottan, hitetlenül. Ám idővel valami mégis történik. Megtörik a jég, jön egy mosoly, meg még egy, aztán úgy a harmadiknál már nem tudod figyelmen kívül hagyni. Van, ami nagyobb, mint te. Hatással van rád, és nem tudsz ellene mit tenni. Akaratlanul is magad mögé hajítod a lakatot, kinyitod a szíved, mit sem törődve azzal, hogy mit kockáztatsz, hogy talán ez is egy a többi közül. Oravecz Nóra
6. Köszöntelek újév - ki velünk együtt újjá született, Adj új erőt ez évhez is, és egészséget, szeretetet. Most még büntetlen vagy, s fehér, mint a téli takaró, De ha majd az idő sárgul lassan, szavad akkor is legyen oltalmazó.
7. Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken? És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben. A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket, Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem. Dés László
8. Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyûjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom. James Norbury
9. Ki fog virulni benned újra a tavasz. Mert még a legsötétebb napjainkon is kapaszkodhatunk valamibe.
10. Kapcsold le hiú szárnyaid. Maradj a földön, s békülj meg vele. Éld életed, ahogy lehet. Ne szidd! Volt tavasza. Lesz ősze és tele. A föld színén néha ragyog a nap, Örülj te is. Sütkérezz, árva rög, Míg egyszer majd a sok hû föld-darab Lágy testvérszóval föléd dübörög. Tóth Árpád