Ha nyárban esnék innepe nevednek, A fényes nap hódolna kellemednek; Egerre vígabban mosolygana: S tavaszra változnék a tél fagya. Most el-végezve nyári útazását Nyilas jegye felé kezdé futását. Amit tehet: meg-szûntek a szelek, Enyhûl a tél, olvadnak a jegek.

Kapcsolódó idézetek

1. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
2. Kell az árnyék és kell a fény, Hogy meglásd, miért érkeztél, És hogyha úgy érzed, túl hosszú a tél, A nyár majd pótol mindenért.
3. Úgy hajlik termete, mint szélben fûzfa ága, Vágyódó sóhajok szállonganak nyomába. Mosolygó ajka közt, ha látod fogsorát, Azt hinnéd, földre szállt a fénylő napvilág. Hószínü homlokán a fürt olyan sötét, Hogy éjbe fordul át a fényes déli ég.
4. Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyûlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél. Dés László
5. Rád borulnék ősszel, takaró avarral És ha tél lehetnék, behavaználak. Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal Forró nyár, ha lennék, beragyognálak. Bikini
6. Az éjre nap, a napra éjjel, A télre megjön a tavasz. Ki elborít keserüséggel, Ne félj, meg is vigasztal az. Vajda János
7. Ember, állat jó kedvébe, Fagyos télnek vége, vége, De szép megint a világ! Hol bús avar volt ősz óta, Fölcsendül a madárnóta, S nyílik a sok szép virág. Benedek Elek
8. Ha végre indulnál, Ha végre jönnél felém, Szeretném újból az életem, Mint eső a napfényben, Ború a jókedvben - úgy Tûnne el tőlem a félelem. Ismerős Arcok
9. Köszöntlek, kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fû, és előkéklik az ibolya. Gárdonyi Géza
10. A tél hava örök hóként fehérlett a csúcsokon; a kiszáradt föld és a sziklák megőrizték az ősz vörösét és gesztenyebarnáját; a gyümölcsfák a tavasz zöldjével virultak a teraszokon; a tó melletti völgyben megszorult a nyár hősége, a nyár illata. (...) Egy olyan hegységgel, mint a miénk, egy egész évet letudhatok egyetlen nap alatt.