Ha teljes szívünkkel és értelmünkkel elfogadjuk a személyiséget és az életutat, amit az egyéniség ad hozzá demenciájához, nem hagyhatjuk, hogy az esetleges nyelvi különbségek, a rövid távú emlékezet elvesztése, és egyéb fizikai vagy mentális okok meggátolják, hogy megértsük, milyen is az ember a betegség mögött, hogy mit és miért tesz. A személyközpontú ápolási modell azért jött létre, hogy ezeket az akadályokat ledöntsük. Ebben a modellben mindig az ember áll előbb, és csak azután a demencia.

Kapcsolódó idézetek

1. Vegyük a fáradságot arra, hogy teljesen személyre szabottan közelítsünk a beteg emberi lényhez, személyiségéhez. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a demenciával élőknek joga van ahhoz, hogy ne tartsák őket bolondnak. Ahelyett, hogy ujjal mutogatva besorolnák őket az "örökre hülyék" csoportjába, joguk van teljes életet élni, persze korlátaikon belül.
2. Amikor valaki demenciában szenved, kiszámíthatatlanná válik, és ez gyakran azzal jár, hogy eltávolodik tőle a környezete. A barátok és ismerősök kényelmetlenül érzik magukat. Ezért a demenciában szenvedők egyre inkább egyedül maradnak. És ők ezt érzik, meg vagyok róla győződve, felfogják, hogy a család és a barátok fokozatosan eltávolodnak tőlük.
3. Az általános orvosi modellben a betegek szedik a gyógyszereiket, és várnak, amíg piacra nem kerül egy jobb készítmény. Az orvosnál tett látogatások kimerülnek a betegség progressziójának és a gyógyszerek mellékhatásainak a felmérésében. A kezelés lényegében versenyfutás a páciens állapotának romlása (amit nem tud befolyásolni) és a gyógyszerészeti kutatások (amelyeket szintén nem tud befolyásolni) között. A betegek állapotáért és közérzetéért vállalt felelősség teljes egészében másokra hárul. Norman Doidge
4. Mikor valaki nem értékeli magát, annak van előtörténete. Mégpedig az, hogy valakit valamikor, amikor szüksége lett volna rá, őt nem értékelték. Ezért a segítő kapcsolatban, ahogyan értékelünk, megbecsülünk és tisztelünk egy másik embert, tulajdonképpen lehetőséget biztosítunk arra, hogy ő olyan tapasztalatok birtokába jusson, amely tapasztalatok kevésbé vagy hiányosan állnak rendelkezésére, s ezekből a tapasztalatokból kiindulva ő maga dönthet úgy, hogy elkezd másképpen tekinteni saját magára, például tudatosan úgy dönt, hogy abbahagyja önmaga bántalmazását. Pál Ferenc
5. Legelsősorban figyelemre van szükség. A hosszan tartó figyelem, az ítélkezés nélküli jelenlét szeretetteljes kedvességgé válik, magunk vagy a másik irányában. Mindannyian a figyelem hiányától szenvedünk. Feldmár András
6. Az énközpontúság pozitív oldala, hogy kielégítjük saját szükségleteinket - védjük magunkat, gondoskodunk önmagunkról. Amikor azonban alapvető szükségleteink már biztosítottak, meg kell tanulnunk másokon is segíteni. Ez a szeretet attitûdje. Gary Chapman
7. Nem azt tanították nekünk, hogy megőrizzük az emberek egészségét, hanem azt, hogy kezeljük a betegeket. Ez jó, ezt továbbra is folytatnunk kell, mert mindig lesznek, akik megbetegszenek. De legalább ilyen alaposan kellene azt is tanulnunk, hogyan tartsuk egészségesen az embereket azzal, hogy szûrjük a kockázatokat, az életmódot, a táplálkozást stb. Így mindenkit személyesen tudnánk optimalizálni, hogy a legjobbat hozhassa ki magából. Servaas Bingé
8. Ha a tanulás és a tudás lényege, hogy az ember saját magában az univerzum magánhasználatú modelljét építi fel, akkor ez a modell semmiképpen nem tartalmazhatja az ember saját tökéletes modelljét, mert utóbbi mindig egy lépéssel le van maradva a mögött a folyamat mögött, amelyet a feltételezés szerint képvisel. Arthur Koestler
9. Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt beépítése a jelenbe és a gyermekeken át a jövőbe. A gyökértelenség a mai ember egyik nagy baja, sérülékennyé teszi "énünket". Beszéljünk azokról, akik meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan gondolkoztak, miben hittek, mit "tettek" az életükkel, mit hagytak a következő nemzedékre.
10. Be kell végre látnunk, hogy "egy embert meggyógyítani" nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre.