Hiába akarlak kitépni magamból, Örök rendelés háncsa kötöz; A lelkek kertésze lelkembe oltott, Nemes ágat vadon fa tövihöz.

Kapcsolódó idézetek

1. Lásd azt, amit neked szántak, És tedd azt, amit tőled várnak, De én nem leszek szabad szolga, A testem megtöröd, a lelkemet soha! Depresszió
2. Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom, Gyönyörû szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet. Lelkemet megnyugotja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében. Szenczi Molnár Albert
3. Tiéd, amit jövőm kigondol, az üdvösségem is, fogadd; de ne kérdezz soha a multról; lelkem kínja enyém marad! Mihail Jurjevics Lermontov
4. Szabad hûségben, meggyûrûzetlen rég tartasz már s én rég tartalak. Válassz engem mindig újra, szerelmem, s mindújra téged választalak! Kiss Benedek
5. Kertem nárcisokkal Végig ûltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fûszerezted azt. Csokonai Vitéz Mihály
6. Néha fáradt, de még remél, Bőrig ázva is célba ér, Hisz az ember képes a többezer éves kérgekkel tenyerén, Legyek bátor, legyek szép, ki vigyáz rád, s örökké él, Mi túljárunk majd a halál eszén. Alvin és a mókusok
7. Temess a karjaid közé, ne adj oda a fagynak, ha elfogy is a levegőm, hivásom sose lankad. Pilinszky János
8. Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. Jókai Mór
9. A küzdelem, ami hozzád hû marad, Az érzelem, mikor a szíved meghasad. Tegyen erősebbé a fájdalom, ha nem pusztít el, Tegyen erősebbé! Sebhelyed, ami nem múlik soha, A sors keze, ami hozzád mostoha, Tegyen erősebbé, ami nem öl meg, Tegyen erősebbé! Intim Torna Illegál
10. Ugy áldjon meg isten neved napján, Hogy beérhesd vele minden órán. Legyen élted mint a virágos fa: Remény s öröm virágozzék rajta. Vörösmarty Mihály