Hogy a mosogatás kellemetlen volna, ez a gondolat csak akkor ötlik fel bennem, ha éppen nem mosogatok. Ha a mosogató előtt állok felgyûrt ruhaujjal és kezemmel a meleg vízben, akkor ez már nem is olyan rossz. Kiélvezem az időt minden egyes edénnyel, minden erőmmel rá, a vízre meg a kézmozdulataimra összpontosítok. Tudom, ha elkapkodom, csak hogy egy csésze teát ihassak végre, a munka terhessé válik, az idő pedig kárba vész. Ez azért nem jó, mert az élet minden egyes perce csoda.

Kapcsolódó idézetek

1. Általában a jövőre gondolunk, vagy ismét átélünk valamit, ami megtörtént. Lehet, hogy mosogatás közben például az a csésze tea jár az eszünkben, amelyet hamarosan elfogyasztunk. Teázás közben már azon gondolkozunk, hogy mit vegyünk az utána következő bevásárlás során. Amikor a boltban vagyunk, már a vacsora gondolata foglalkoztat. Nem a környezetünkre figyelünk, hanem a saját mentális világunkra.
2. Néha (...) alig várom már, hogy egy bizonyos dologgal végezzek. Például az egészségem mi­att minden nap kell sétálnom: és tényleg, néha alig várom, hogy vége legyen, mert nem fekte­tek nagy súlyt rá, nem túl érdekes, és nem is tûnik hasznosnak... Észrevettem azonban, hogy ha arra gondo­lok, hogy a jelen pillanatot éljem, mire a séta végére érek, teljesen felüdülök. Így van ez más dolgokkal is. Az ember a jelen pillanatra kon­centrál, és olyan, mintha repülne. Chiara Lubich
3. Ha belegondolok, hogy akár az egész életemet leélhettem volna így, főzés-mosás-mosogatás, gyereknevelés, gyümölcsszedés, lekvárfőzés, és sok más efféle, gyakorlatilag folyamatosan a család rendelkezésére állva. Teljes tiszteletem azoké, akik ezt élethossziglan bírják. Ha bírják. Lángh Júlia
4. Az emlékezés összefogdossa tárgyát, tapogatja, érinti, koszolja, nem szép. Ha lehetséges lenne a puszta felidézéssel nem tenni tönkre egy mozdulattalan illatot, nem visszarángatni az időbe, ha lehetséges lenne nem rontani el, az nem volna rossz. Simon Márton
5. Felesleges idegeskednem ahhoz, hogy véghezvigyek valamit, amiben jó vagyok. Hiszen rengeteget edzek, évente csaknem háromszázhatvan napot felkészüléssel töltök. Olyan ez, mint amikor egy péknek remeg a lába az izgalomtól, mert azt a feladatot kapta, hogy süssön egy különleges kenyeret. A kenyér az kenyér, és a péktől függő tényezők függvényében sikerülhet jól is, meg rosszul is, a recept azonban mindig ugyanaz lesz, nem számít, hogy hétfő van vagy vasárnap. Kilian Jornet
6. Az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elûzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön. A negyedik csésze könnyû verejtékezést indít, az élet minden rossza eltûnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a halhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze - nem tudok tovább írni - csak hûvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába...
7. Néha úgy érzi az ember, hogy túl gyorsan peregnek a dolgok körülötte. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy előre tekintsünk, hogy meg sem állunk élvezni a pillanatot. Egyik nap suhan el a másik után. Az egész élet egy masszává mosódik össze. És gyakran valami nagy sorscsapás kell ahhoz, hogy a jelenre figyeljünk. Akkor aztán fölébredünk, és rájövünk, milyen marhaságokat csináltunk. De már késő, a kocka el van vetve. Bill Watterson
8. Mosogatni azért jó, mert volt mit enni. Sáros lábnyomokat felmosni azért jó, mert volt jövés-menés. Zökkenj ki a szokásos zsörtölődő állapotodból. Figyeld meg, hogy így hamarabb végzel-e! Farkas Lívia
9. Szeretném, ha száz kezem volna, hogy dolgozhatnám sokat, megmérhetetlen sokat. De vannak napok (eleinte csak pillanatok, később órák, most már napok), amikor lelkemre nehezedik valami megmagyarázhatatlan, sejtelmes borongás, s a két kezemet is sokallom; amikor sötétnek, hidegnek látom az egész világot; amikor csak egyetlenegy gondolatom van: a halál. A halál, mely orozva lep meg. Talán épp abban a pillanatban rántja ki kezemből a tollat, amikor áradozó szívvel írom: de szép az élet, ó de szép! Benedek Elek
10. A főzés nekem jóga. Olyan, mintha jógáznék. Van egy fröccs, a zene, és csak arra figyelek, és van indokom arra, hogy ne gondolkozzak. (...) A kajára figyelek, mert hogyha nem figyelsz két percig, megsértődik, és rossz lesz, ízetlen, odaég. Figyelni kell a kajára, és utána abból is egy odaadható ajándék lesz. Pásztor Anna