Hogy ki kire szavaz, vagy kit utál, az nagyon erősen függ a szüleinktől kapott örökségünktől. Az, hogy ki zsidó, kinek bántották a nagyszüleit a kommunisták, vagy éppenséggel kinek tettek jót, ki hogy helyezkedett el az előző rendszerben, az még több generációm keresztül meg fogja szabni azt, hogy ki hova húz, ki kit gyûlöl, mert mindannyian cipeljük az ilyen, olyan hátizsákot.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindannyian a környezetünk hatásainak rabjai vagyunk. Ti itt mind a világnézeteteket jelen pillanatban nagyobbrészt aszerint formáljátok, amit a társaitoktól, de még inkább a szüleitektől láttok. Ha rasszista szülők mellett nőttök fel, ezt hozzátok magatokkal, ha homofób szülők mellett, akkor azt. Persze előfordul, hogy a családi berögződések épp ellentétes hatást váltanak ki. Az üdvözlendő. Kovács Krisztián
2. Az egyéni választások - tudunk róla vagy sem - többnyire a családi múlt hátteréből történnek.
3. Gyerekeink jó tulajdonságaikat tőlünk örökölték, a rosszakat a másik szülőtől vagy őseiktől.
4. A legrosszabb, amit a többiekről elmondhatunk, hogy függünk tőlük. Hogy a tetteik befolyásolják az életünket. Nemcsak azoknak a tettei, akiket mi választunk, akiket kedvelünk, hanem mindenkié: az idiótáké is. A tiétek, akik előttünk álltok a sorban, akik nem tudtok autót vezetni, akik rémes sorozatokat néztek, túl hangosan beszélgettek az étteremben, akiknek a gyerekei megfertőzik a mi gyerekeinket az óvodában. Akik ferdén parkoltok, lenyúljátok a munkánkat, és rossz pártra szavaztok. Ti is befolyással vagytok az életünkre, minden egyes másodpercben. Atyaég, de utálunk titeket ezért! Fredrik Backman
5. Az emberek nem kommunistáknak és antináciknak születnek, hanem csak embernek, s később kommunistákká vagy antinácikká válnak. Hogy hogyan? Minden embernél más és más tényezők játszanak közre. A megváltozott körülmények gondolkodásra késztetik az embert. Engem is. Berkesi András
6. Számos döntésünk a szokásaink eredménye. Ezek közül néhányat örököltünk, másokra akarva-akaratlanul szüleink kondicionáltak bennünket nevelési eszközeikkel.
7. Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott, és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, megbirkózunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk, csak afféle kiindulási pont: etetnek, öltöztetnek, és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba, és megtaláljuk a magunk törzsét.
8. Amit úgy nevezünk, hogy sors, az bennem van, a génjeimben, a szocializációmban, de ettől még napról napra és óráról órára választás előtt állok. Tőlem függ, megélem-e a sorsomat, és ha igen, hogyan.
9. Ennek a hazának a sorsa nemcsak a mi sorsunk. Ennek a hazának a sorsa azoké is és elsősorban főleg azoké, akik utánunk következnek. Kéthly Anna
10. Mi, mai emberek, már tisztában vagyunk azzal, hogy saját genetikai térképünket mindenhová magunkkal hurcoljuk. Akkor is a sorsunk diktátumának engedelmeskedünk, amikor az utcasarkon őgyelgünk. Ez rajzolja ugyanazokat a ráncokat az arcunkra, amiket a szüleink is viselnek. Ennek köszönhetjük jellegzetes családi vonásainkat és szokásainkat. Jeffrey Eugenides