Hogyan eltûntek sorjában az évek, Hogyan futottak fürgén, mint az őz. Csak körülnéztünk. Látni alig láttunk, S elibénk állt aranysárgán az ősz.

Kapcsolódó idézetek

1. Mi fontoskodva futkosunk itt, S az Idő csak játszik velünk... Az évek egyre-másra szállnak, S elillan kurta életünk. Szép Ernő
2. Elered az eső, és eltelt tíz év. Pislogsz egyet, és megöregedtél, a sötét halál már a hegyek fölött leselkedik rád. Ilyen gyorsan telik az idő, néha azonban olyan lassan halad, hogy kis híján megfulladunk. A teknős és a nyúl is mi vagyunk, elsőként és utolsóként érünk célba, ez felfoghatatlan. Jón Kalman Stefánsson
3. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész. Berzsenyi Dániel
4. Az én időm, mint a szép nyár Gyorsan pereg, menten eljár, S jő a sötét, a hosszú tél, Tavaszt senki már nem remél.
5. Ha az ember utánapillant a napoknak, egybeolvadva látszanak, mint a sorban járó távolodó emberek. Pedig egyenkint külön-külön mentek el előttünk, és mindegyiknek megvolt a maga arca. Tormay Cécile
6. Hol van a ló, s a lovasa? Hol van a kürt, mely úgy harsogott? A dicső napok elmúltak, mint eső a hegyen. Vagy mint a szél a mocsár felett. E szép napok nyugaton buktak alá, a dombok mögött, s a sötétségbe vesztek. Hogyan jutottunk idáig?
7. Nem mozdult semmi, csak az Idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. Újra nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő. Visszajött a pinty ezüstciterájával, nevetett a falu száz csillogó ablakszeme, nevettek az emberek a téli estéken, amikor mindent betakart a hó, békésen pipáltak a kémények, mert az erdő úgy is adott, amit adhatott. Fekete István
8. Tavasz és nyár, ősz és tél és tavasz úszik egymás után, úszik az ablakom előtt! Éveken át feküdtem és néztem, ahogy elúsznak és számoltam az éveket, a szívem néha összecsomózta a rettegés, hogy örökké fogok élni! Edgar Lee Masters
9. Örömeink olyanok, mint nyári eső után a szivárvány, a felhők oszlanak s pompája szétenyész. Kuthy Lajos
10. Csak egy tavaszunk van, egyetlen egy és nincs, nincsen egynél több nyarunk. Ha elröpült fölöttünk tavasz, nyár, fáradtan ősz felé ballagunk.