Hol van a ló, s a lovasa? Hol van a kürt, mely úgy harsogott? A dicső napok elmúltak, mint eső a hegyen. Vagy mint a szél a mocsár felett. E szép napok nyugaton buktak alá, a dombok mögött, s a sötétségbe vesztek. Hogyan jutottunk idáig?

Kapcsolódó idézetek

1. Hogyan eltûntek sorjában az évek, Hogyan futottak fürgén, mint az őz. Csak körülnéztünk. Látni alig láttunk, S elibénk állt aranysárgán az ősz. Simonfay Margit
2. Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyûlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél. Dés László
3. Hol vagytok ősi hír, magyar dicsőség? Magas világtok hova bujdosott? Egünkről olyan rég letûnt, s azóta Sötétben élünk, mint elátkozott.
4. A hegyi út (...) olyan, mint a kutya vacsorája. Egyszer rossz, máskor rosszabb, és ha esik az eső, pár napra el is tûnik, mint az öregek vénája, de épp ez a jó benne, hogy nem könnyû kimenni a hegyre. Bödőcs Tibor
5. Ez most egy ilyen nap, Szürkébb már nem lehet. Ez most egy ilyen nap, Az égen a fellegek Kergetik egymást, én meg Állok itt csak szótlanul, Várom, hogy jobb lesz és A vihar majd elvonul... Tankcsapda
6. Oh, nem volna az én Epedésem oly nagy: Ha legalább csak azt Tudhatnám, hogy hol vagy; Sugarát az alkony Maga után hagyja... Hogy tûnt el nyom nélkül A szépségnek napja! Tóth Kálmán
7. Piros kis fellegek fedték imént a fél eget mint egy eltépett mennyei nagy rózsa hulló szirmai. De jött a hamvas szürkület, s mindegyik bús lett, szürke lett, mint óriási lőtt madár tolla, ha hullva szerte száll. És most lejött a csendes éj, s fehér lett újra mind, fehér. Szerettem rajtuk ezt a színt. De jött egy szél s elvitte mind. Babits Mihály
8. Örömeink olyanok, mint nyári eső után a szivárvány, a felhők oszlanak s pompája szétenyész. Kuthy Lajos
9. Hogy távolodunk: egyre szebbé szépül, S fénylőbben fénylik fel a hegy: a mult, És minden, ami öléből kinőtt, S örök ölébe némán visszahullt. Reményik Sándor
10. Az évek százával és ezrével múlnak el, de mi egyebet láthat bármelyik ember is az életből, mint néhány nyarat, néhány telet? Ránézünk egy hegyre, és azt mondjuk: örökkévaló. Annak is látszik... de az idő haladtával a hegyek kiemelkednek és eltûnnek, a folyók megváltoztatják az irányukat, a csillagok leesnek az égről, és hatalmas városok süllyednek a tengerbe. (...) Minden változik. George R. R. Martin