Óh, jöjj velem, óh jöjj velem, csalogat a hûs halál, mögöttem az ifjúságom csüggedt arccal, csendben áll.

Kapcsolódó idézetek

1. Fáradtan ballagok, árnyam sötét, s hátam mögött megáll az Ifjúság, áll tétován, lehajtva szép fejét, és többé már nem jön velem tovább. Hermann Hesse
2. Holt fény az ifjúság, már nem dereng föl, S néma a múltnak szája, az a kedves. Nő az idő mögöttem... s én - kihúnyok. Mihai Eminescu
3. Ó, mulandóság, tört szívek sötétje, bolond szívem csúfos békessége, hallgatózó csönd, ó, gyûlölt emlék: csak most érkeztünk, s szólít az öröklét.
4. Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert. Vavyan Fable
5. Várj engem, én megérkezem, egy reménytelen reggelen, csöndesen majd becsöngetek, csak a köd jön el velem.
6. Dermedt szívvel állok, csak az ágak ingó dércsipkéje sejlik távol; halk zajával a sikló madárnak száll fölöttem édes ifjúságom. Keresztury Dezső
7. A múlt, az a család, az az avasodás, a keserûség, a halál - szánok minden olyan embert, akivel találkozom, és látom, hogy vonszolja magát, akár a csiga, a hátán cipelve a családját, a halottait, a szakításait, a csalódásait, míg össze nem omlik az emlékek súlya alatt. Ha védtelenül odakínálod magad a múltnak, az élők és a holtak legyilkolnak, csak erre várnak. Gérard Dépardieu
8. Az idő elmegy. Ha csöndben vagy, hallhatod is gyászos csoszogását. Stephen King
9. A múlt kísért, a jelen összezavar, a jövő halálra rémít.
10. A halál teleírja az ember vonásait, ellopja a régen volt szépséget, és a helyébe jéghideg, csendes kétségbeesést fest.