Hozzád szerelem fûzött, hozzád régi szenvedély emléke, hozzád szeretet, hozzád barátság, hozzád véletlen perc szeszélye - szemvillanás a villamoson -, hozzád a vér parancsa - megvonagló párnákon birkóztunk hajnalig -, hozzád betöltetlen vágyak, hozzád taszítás, hozzád rokonszenv, hozzád csak az, hogy együtt éltünk ezen a bolygón és néha elmentünk egymás mellett; akárhogy is, mindőtökhöz közöm volt.

Kapcsolódó idézetek

1. Hozzám hajoltál s forgószél tört rám és forgatott vakon, hozzám simultál és a szél szédülten elült vállamon, s amikor összeért a szánk hogy villám ért-e? vagy parázs? megbénult minden gyors tagom, s a szívem haldokló parázs... Hajnal Anna
2. Hozzád beszélünk a mozgólépcsőn állva, hozzád a drogériában a sorban unatkozva, hozzád, miközben a túlárazott, cukros szart isszuk, amit azért vettünk, hogy valami feldobjon minket, hozzád szélbe kilépve, a kirakatban lógó kettévágott állatok, szakadt sztriptízbárok, kihalt szuvenírboltok mellett elsétálva, hozzád a zuhanyzóban, a buszváróban, félálomban, hozzád, aki élsz és uralkodol ebben az egész kötöttpályás szabadesésben. Simon Márton
3. Arra vágyom, hogy te járj elöl földi életünk során mindenütt. Csak egyszer járok majd előtted, s az lesz végső pillanatom. Ha hív a halál, mögém kerülj. Mert nélküled egy percet sem élhetek.
4. Embert emberhez kapcsol barátság, hála, szeretet, szerelem, szenvedély, érdek, gyûlölet, kíváncsiság, bosszúvágy, tunyaság, a nehézkedés törvénye, közöny. Vagy: ezek szerelmesek, ezek barátok, ezek unják egymást, ezek még tisztelik egymást. De akad e lehetőségeken kívül számtalan olyan kapcsolat még férfi és nő között, melyek menthetetlenül összekötik őket, s nem lehet névvel nevezni, nincs oka, miért vannak hát együtt, holott, szemmel láthatóan és minden jel szerint, kézzel-lábbal rugaszkodnának el egymástól, ha tehetnék. Van valamilyen ultraviolett-skálája is az emberek között az érintkezésnek, vannak emberi állapotok, melyeknek a nyelv szegénysége, tunyasága nem adott még elnevezést. Férfi és nő viszonyát általában leöntjük azzal a generálszóval, hogy szerelem. De van más is férfi és nő között, mint szerelem és barátság. Márai Sándor
5. Miért jutsz eszembe minden tavaszon? Mit várok tőled? Mit tehetsz értem? Hisz nem is tudtad, észre se vetted, meg sem ijedtél, meg sem érezted, - vonatunk összeütközött. Szivem véresre szétzúzott játék, ott maradt halva a sinek között. Boncza Berta
6. Csak rád van szükségem. Érzed, ahogy dobog a szívem? Minden dobbanás érted szól. (...) Elveszítem az önuralmam, amikor veled vagyok. Olyan, mintha a vér az ereimben hirtelen felforrósodna. (...) Olyan, mint egy drog.
7. Elepedek érted, a szívemet a vágy már rég szétmarta, Hová rohansz előlem? Összetartozunk! A sors is ezt akarta. Alvin és a mókusok
8. Nem is szerelmet éreztem iránta, hanem sötét, gyönyörû szenvedélyt, mert egyszerre volt a büntetés és az engesztelés, a gyûlölet és a rajongás, a megnyugvás és a zaklatottság. Beoltotta magával az utakat, fákat, a hitvány tereket, hogy mindig mellettem legyen, legmesszebb is tőlem.
9. Olyan közel kerültünk egymáshoz, amennyire csak két ember kerülhet - és rejtélyes módon olykor mégis minden elsötétült és gyötrelmessé vált. (...) Nem tudtam kilépni a lét hullámköreiből, amelyek bennünk és körülöttünk gyûrûznek, amelyek ránk kényszerítik a maguk törvényeit, (...) a villanó érzéki csalódást: a birtoklás és az elveszítés egyidejû egymásba torkollását. Erich Maria Remarque
10. Sok-sok ember, egykori szerelmek, barátok, ellenségek, vidám és keserû élmények emlékei, győzelmek, vereségek, szégyenek, diadalok, pénz és karrier... Húzzuk, vonszoljuk, újra meg újra belegabalyodunk; végigvonulnak bennünk egykor átélt érzelmek és indulatok, amelyeknek már a nyomuk is elmúlt az időben. Csak mi tartjuk életben, ébresztjük fel őket halálos mély álmukból. S ekkor megjelennek, mint a múlt árnyai. Kísértetek. Popper Péter