Idegesen szedegeted le pillantásom szöszeit a fekete kabátodról, én meg csípős megjegyzéseidet látom szárnysuhogva távolodni az égen, vágyaimat az óriáskeréken ülve viszed a magasba, múltamat összetördeled, és a hídról szórod be a sirályoknak.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan érzésem van, hogy ott állsz egy óriáskerék előtt, lent a földön, és elképzeled, hogy föntről majd szépnek látszik minden, s mennyire mámorító lehet ott a szélben szédülve lebegni. Jól gondolod. Amíg nem próbálod meg, soha nem fogod megtudni, hogy milyen, és csak vágyakozol rá, keserûséggel a szívedben. Ülj föl, próbáld ki, nem haragszom. Csak annyit tudj, hogy mindig várni foglak. Fodor Sándor
2. Veled zuhanok a végtelenbe, beleálmodlak az életembe, emlékedet a szellő hozza, bánatomat az eső mossa el. Ismerős Arcok
3. A vágyak bágyadt hegedûjén gyászindulót húzok neked. (...) Elhantolt álmaim zokognak a horpadt öblû hegedûn, és könnyeim, az eltitkoltak, hullanak a húrra keserûn. Juhász Gyula
4. Mintha csöndes éjjel Sziporkázó fénnyel, lengő lángsörénnyel Sistergő üstökös tör az égi boltra, Mindent felriasztva, csillagfényt kioltva, Úgy rontasz szívembe, Hódítva s ott egy új világot teremtve! Új vágyak viharát ülteted beléje! Mintha torony dől be nyugvó tó ölébe, Felrázod álmából, fáradt közönyéből; Szétütsz s a sok régi bálvány mind leszédül! Nadányi Zoltán
5. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
6. Többé nem fonódsz napjaimba. kitoloncollak belőlem. elhalad veled a vonat a bizalom, az összetartozás állomásai mellett. csak nézed az ismeretlen tájat, aztán éjszakánként visszaszöksz és felfegyverkezett emlék masírozol álmaimban. Pethes Mária
7. Az arcodat már álmomban se látom; a messzeség homálya elfedett, de érezlek, ha szél borong a fákon, s az éjtől visszakérem lelkedet.
8. Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, Azok tettek azzá, akiket szerettem. Üres lett a szivem, üres lett utánok, Betöltötték kínzó, messze ûző álmok. Ady Endre
9. Magányod csöndjén áthatolva Suttogás ébred, halk neszek, Éjfélt kongat a toronyóra, Mint álmos, késő üzenet, Az idő hömpölyögve múlván Útjában mindent elragad, Sok-sok órája, mint a hullám, Sodorja ifjúságodat. George Topirceanu
10. A rossznak sok arca van, és ügyesen, szinte észrevétlenül oson, furakodik be mindenhová. (...) Egy menekülő hadsereg felégeti maga mögött a hidakat. Te az én életemmel ugyanezt tetted: módszeres aprólékossággal romboltad le a múltam, s hogy még véletlenül se tudjak majd emelt fővel élni, a jövőmet is. Susanna Tamaro