Ki ez a nő? Ki vagy te? - kérdeztem magamtól. - Mi vagy, te csapzott hajú, izzadtan ziháló, karikás szemû izé? Reflexből mosolyra húztam a szám, mintha fotóznának, a jövőnek pedig illik erőt és reményt sugároznunk. Vagy mi másért kéne mosolyogni? Vagy így üzenünk magunknak, így hazudjuk azt, hogy de jó volt itt és most? Minek ez a baromság? Kinek mosolyogsz? Nekem? Engem nem tudsz átverni ezzel az erőltetett izommozgással a képeden.

Kapcsolódó idézetek

1. Mostanában annyiszor meg-megállok a tükör előtt! Odakövülök, és csak bámulom magam. Hol van a gyönyörû, dús hajam? Barackhús bőröm? Mandulakörmeim? A vibráló kis fintor a szám sarkából? A villodzó lángocska a tekintetemből? Hajdani mosolyom? A nevetés, ami úgy hangzott, mintha maréknyi üveggolyó gurulna szét egy selyemsálon? Ugróasztal-feszességem? Fogaim tündöklése? Ne hidd, hogy panaszkodom! Fenét panaszkodom! Tudom én, hogy apránként visszaadtam mindezeket, nem teljesen önszántamból, de szegényebb se lettem. Vavyan Fable
2. Haragszom én, de miért magamra? Ígéretek, mint száz hazug csaló miért másnak jár a jó? Úgy él a nő, ha lelke hajtja, s a megszokás elhalványult fotó vagy csak én lennék mohó.
3. Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a "pozitív gondolko­dás" hívei sulykolnak, hogy "igen, szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni". Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. (...) Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerûen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz. Paulo Coelho
4. Õ egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel, Õ egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell, Õ tüskéket hajt, és a szívemhez nő, Õ nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig - a nő. Zorán
5. Hogy is van az, amikor minden mozdulat, minden falat, minden szó arra az egy pontra irányul, annak az egy embernek szól, miközben egyetlenegyszer sem fordulsz feléje? Hogy is van az, amikor a távolból, a szemed sarkából is látod azokat az ujjakat, azokat az arccsontokat, orrot, szemeket, a szemekbe hulló hajat, amely alól fényes napsugárként bomlik szét a mosoly? Kätlin Kaldmaa
6. Hol vetted ezt a bûvös arczot? Mért csábitsz, hogy ha nincs szived?... Szép vagy, szeretlek nézni hosszan, S mégsem ohajtlak, elhiheted. Reviczky Gyula
7. Szabad akarok lenni. Önmagam akarok lenni. Miféle titkokat rejtegetünk...? Miféle árnyékok néznek ránk a múltból? Mit rejtünk a mosolyaink mögé? Gaál Viktor
8. Elnevettem magamat. Egyszerûen nem bírtam ki, bár fájt minden arcizmom. Amikor abbahagytam a nevetést, álltam tekintetét. Pillantása lehámozta rólam az évek során felötlött védelmi álarcaimat, a tagadást, a titkokat, a kötelező sminket, a hamis mosolyokat.
9. Maguktól jöttek a feltáró kérdések: ki vagyok? Mit akarok kezdeni magammal? Jöttek az ésszerû felismerések is: őszintén megvallottam magamnak jó, de még inkább a rossz tulajdonságaimat. Törekednem kell a negatívumok kiküszöbölésére, de ne feledjük: hibátlan, tökéletes ember nincs. Olyannak kell elfogadni magamat, amilyen épp vagyok. Ha kiismerem magam, egyre jobban megértem a világot is. Milyen jó is a bölcs embernek, aki egy rövidke beszélgetésből kiszûri, apró, árulkodó jelekből felismeri a jövőt! Mennyi bonyodalomtól menekül meg így! Reményik László
10. Ez az idült mosolygás, ez megy az agyamra. Mosolyogni mintha elfelejtettünk volna, most már csak akkor vigyorgunk, ha ránk szakad egy lottónyeremény, egy előléptetés vagy hasonló. Van karriermosoly, van fel-akarlak-szedni mosoly meg az örülök-hogy-fel-akarsz-szedni s más hasonlók, de a szép-napunk-van mosoly eltûnt, mindörökre.