Királyok, királynők, akik csak egyszer vesznek fel egy ruhát, noha udvari szabó varrja termetükre, el sem tudják képzelni, milyen kényelmes dolog olyan öltönyt viselni, amely testünkhöz idomult. Hiszen ők csak olyanok, mint a vállfák, amelyekre felaggatjuk a tiszta holmit.

Kapcsolódó idézetek

1. Mind álarcot viselünk, különféle okokból. Néha azért veszünk fel egy álarcot, mert valójában eggyé szeretnénk válni vele. Néha azért viseljük, mert képtelenek vagyunk szembenézni azzal, ami alatta van. Néha azért viseljük, mert valaki más szeretne minket másnak látni. És néha azért viselünk álarcot, hogy ne derüljön fény személyünkre. De az a baj az álarcokkal, hogy bármelyik pillanatban leránthatják rólunk őket!
2. Nem lehetünk mind urak, s nem dukál A hûség minden úrnak. Persze látsz Hajbókolót és görnyedőt sokat, Ki boldogan cipeli szolgaláncát, Míg él - akár gazdája szamara, Csak abrakért - s ha megvénül, kidobják! Ostort a jó baromnak! Van viszont, Ki szolga-köntöst, szolga-arcot ölt, De szívét önmagának őrzi meg, S míg tetteti, hogy dolgozik uráért, Csak hízik rajta, s megtömve zsebét, Magának hódol. Ennek van esze. William Shakespeare
3. Attól a pillanattól fogva, hogy az ember megkap egy ruhát, a ruha átveszi a hatalmat, és nem hagy békét, amíg az ember nem viszi el mindenhová és nem mutatja meg mindenkinek. Nem azért járunk társaságba, mert akarunk, hanem mert a ruha odavisz. Nagy hiba azt hinni, hogy egy nő, egy igazán jól öltözött nő elnyûvi a ruháit - a ruhák nyûvik el őt - a nap és az éjszaka minden órájában elvonszolják valahová. Nem csoda, hogy a férfiak tovább fiatalok maradnak. Õket nem hozza izgalomba egy új nadrág. Elizabeth von Arnim
4. Emberek vagyunk. Hibázunk. Rossz döntéseket hozunk. Nem jól mérjük fel a dolgokat. De ha egy sebész hoz egy rossz döntést, az nem olyan egyszerû. Az emberek megsérülnek. Véreznek. Ezért megküzdünk minden öltéssel. Szenvedünk minden varratnál. Mert egy hirtelen döntés, ami gyorsan és könnyen ugrik be, minden habozás nélkül, az az, ami egy életen át kísért.
5. A nő olyan, mint egy szépségesen egyedi módon becsomagolt díszdoboz. Királyfi számára tervezték. Ki lehet bontani, az kétségtelen, utána vissza is lehet csomagolni, és utólag szinte észrevehetetlen, hogy már egyszer (hiába) ki lett bontva a cucc, de hát a sok bontogatás közben ugyebár - kinek mennyi a sok, az persze ízlés kérdése -, a díszdoboz, pontosabban a tartalma, bármilyen ügyesen is csomagolják vissza, báját elhullajtja. Persze, a királykisasszonyok pontosan tudják, hogy a vágy nem szerelem. S inkább nem vetkőznek, vagy csak roppant ritkán. Megvárják a királyfit. Abból pedig, a mesékből tudjuk, hogy háromnál több sose jön. Kornis Mihály
6. Azt hiszem, hogy mindenki, akinek életében rendkívüli események nem fordultak elő, tévesen ítéli meg az ilyen élményeken átment emberek lelki állapotát. Bizonyára úgy gondolja, hogy a megpróbált lelkek állandóan telítve maradnak felejthetetlen emlékeikkel s többé nem is tudnak közönséges emberek módjára örülni és munkálkodni. Ez a gondolkozás az oka annak, hogy a történelem nagy alakjait is csak ünnepi pózban tudják elképzelni az emberek s rendszerint fölháborodnak és "ideálrombolásról" jajgatnak, ha hőseiket mindennapi életükben próbálja meg valaki ábrázolni, vagy jellemezni. Valószínûleg azt hiszik, hogy a királyok koronával a fejükön aludtak s ebéd közben is fejedelmi jogar volt a kezükben. Makkai Sándor
7. Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük, hogy őkegyelme csak emberi testben élő állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de ha megszólal, mindjárt érezzük, hogy állati testben élő angyal. Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos. Tud szavakat, könyvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmû, jó érzésû. Áldás azoknak, akik vele, mellette élnek. Gárdonyi Géza
8. Az ember az, aminek belül érzi magát. (...) Ha királynak érzed magad, király vagy, de ha nem téped el a kezedre és lábadra hurkolt kötelet, akkor csak olyan báb, amit a vásárokon táncoltatnak a mutatványosok! Csikász Lajos
9. Nekünk, feleségeknek van egy nagy átkunk: mi vagyunk azok, akik férjüket mindennap hûségesen várják otthon az órát figyelve, akik szeretetet adnak akkor is, amikor a párjuk nem érdemli meg. Ezért is vagyunk mi olyan unalmasak. Lehetünk bármilyen szépek és csinosak, kedvesek, hûségesek, akkor is az unalom bélyege kerül előbb-utóbb homlokunkra.
10. Kedvünk töltésére könnyen gurul a tallér, csak akkor verjük a fogunkhoz, mikor valami hasznos vagy szükséges beszerzésről van szó. A táncosnő ölébe gondtalanul szórjuk az aranyat, de húzzuk-halasztjuk a fizetést, mikor a munkás tart elibénk számlát, melynek kifizetését éhező család várja. Hány ember visel százfrankos kabátot és hord gyémántos gombot a botján, aki huszonöt souból megebédel! Mintha sohasem vásárolhatnánk meg eléggé drágán a hiúság élveit! Honoré de Balzac