Kissé fáztam, és úgy feküdtünk, a semmit nézve, szótlan, ébren, mint két fogoly az éjszaka fekete bársonybörtönében.

Kapcsolódó idézetek

1. Azon az éjszakán nem aludtunk. Csak feküdtünk nyitott szemmel a sötétben, s a gondolataink - fekete szárnyú baglyok - végiglátogattak barátot, rokont, ismerőst. Wass Albert
2. Rosszul alszom, fél éjszakákon át nyitott szemmel fekszem az ágyban, a sötétben, mint a kezdő, gyakorló halottak. Márai Sándor
3. A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán; mint két elveszett, szerencsétlen ember. Sharon Creech
4. Az emlékeink nélkül olyanok vagyunk, mintha halottak lennénk. Gulbahar Haitivaji
5. Belebénultam mozdulatlanságomba, s úgy aludtam el, meggyötörve, görcsbe kövülve, hogy reggel gémberedetten, összetörten ébredjek, ahogy levegőtlen, fülledt hajófenéken ébrednek a bilincsbe vert elítéltek, akiket számûztek valahonnan, egy életből talán, amit annyira szerettek, hogy el kellett veszíteniük... Szilvási Lajos
6. Mélyen a vaksötétben, holtan, de mégis ébren. Magányom börtönében, rátok még jól emlékszem. Mindnyájan körbeálltok, tudom, soha nem sajnáltatok. Pokolgép
7. Az éjszaka sötét és hosszú, megfoszt bennünket az értelmünktől. Jón Kalman Stefánsson
8. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan. Kosztolányi Dezső
9. A lelkem oly kihalt, üres, mint éjjel a tükör. Kosztolányi Dezső
10. Gondolkodni próbáltam, de az agyam olyan üres volt, mint egy szûz hómező. Matt Haig