Lassú életû emberek voltak, akiken nem látszott, hogy öregednének, hogy legyûri őket a betegség vagy a halál, hanem csak egyre áttetszőbbé lettek az idők során, emlékekké váltak, egy letûnt kor árnyaivá, míg egészen el nem mosta őket a feledés.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor az ember öregszik, amikor mind közelebb kerül a halálhoz, egyre fogynak a vágyai. Minden nap szép - gyönyörûen lehámlik róla valami. Így aztán egyre kevesebb a keserûsége, bánata. Egyre kevesebb csalódás éri. Nem lesz igénytelenebb, csak az apróságoknak jobban tud örülni. Észrevesz olyan dolgokat, amikre korábban nemigen figyelt, mert a munkája, a családja, az örökös rohanás, a pénzkeresés, egyszóval az élet miatt nem jutott rá ideje és figyelme. S egyszerre csak kinyílik előtte a világ. Tolnay Klári
2. Hogyan lehetne versengeni azokkal, akik fiatalon haltak meg, akik az emlékekben nyugszanak, és évről évre csak szebbek és jobbak lesznek? Miközben mi öregszünk, lerakódik ránk a zsír, mellünk megereszkedik, járásunk merevebbé válik, tekintetünk eltompul, és már a gondolkodásunk sem a régi, hibázunk, zöldségeket beszélünk vagy esetlenül, sértőn, bántón, ártón fogalmazunk, míg ezek a halottak sosem hibáznak, ők sosem kiállhatatlanok reggelente, sosem szellentenek a reggelinél, sosem felejtik a koszos alsógatyájukat a kád szélén, nem rosszkedvûek, nem igazságtalanok vagy önzők és mogorvák; a halottak csak folyamatosan ragyognak az emlékeinkben. Jón Kalman Stefánsson
3. Az elrohant viszontagságos idő nemcsak elvitt, hanem hozott is valamit. Más emberekké formálódtak, akiknek a gondolatai kiléptek a múlt szûk korlátai közül. Lakatos Menyhért
4. Oly szûk és tág az ő idejük, mintha egy hosszú, vízszintes vonalban élnének. Ilyen az öregség természete. Olia Savicevic Ivancevic
5. Az öregedő emberek mindig fiatalságuk korszakát dícsérik. Akkor minden szép volt, jó volt, nem úgy, mint most. (...) A természet így szoktatja lassan az embert, hogy majd ne nagyon fájjon itthagyni ezt a rosszat. Kemény Simon
6. Vannak az életben olyan pillanatok és események, amelyek kitûnnek az emlékezetben, olyan lényegesek, hogy az idő nem tudja eltörölni, ködével elfedni vagy eltorzítani őket; ha visszanézünk, úgy állnak ott, akár a hegyek. Jón Kalman Stefánsson
7. A cserebogárszínû mogorva öregek (...) oly messziről idézték emlékeiket, amelyeket ebben a korban már csak ők értek el. Mélyre nyúló gyökerük még abból a világból táplálkozott, ami mások előtt rég történelemnek számított. Õk maguk egy-egy ciklusként vallottak, mint elsárgult pergamenlapok, évszázadok históriáiról. Nem rohant át rajtuk az idő, az apák, nagyapák ifjúkori történetei éltek, hûséggel őrizve a letûnt századokat. Lakatos Menyhért
8. Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk, elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára. Móricz Zsigmond
9. Az élet olyan, mint a sûrû köd, amely hideg reggelenként körülvesz bennünket - valósnak, szilárdnak látszik, konkrét alakot ölt. Ám amikor a napsugár átmelegíti, egy szempillantás alatt nyom nélkül elillan.
10. Az életnek vannak elviselhetetlen oldalai, és az öregedéssel együtt odalesz az elviselhetetlen dolgok egy része - vagyis amit elviselhetetlennek neveztünk -, elsüllyed, mint valami nedves rongy, alámerül és feloldódik, és az ember egyfajta módon megszabadul sok mindentől, ami korábban kínozta. Linn Ullmann