Légy, mint a füvek, bölcs, szakadj a céltalan fényóceánba, röpítsd elnyújtott hangodat nem-földi hegedûk honába.

Kapcsolódó idézetek

1. Élj úgy, mint egy fa, adj, bocsáss meg, és légy szabad!
2. Legyek hárfád, mint hárfád a vadon, Hulló lomb vagyok én is, ne kímélj! Ha vad zenéd felzúdul szabadon, Percy Bysshe Shelley
3. Átcsaphat feletted a hullámok hada, Sorsod lehet mostoha, Vésd fel hangjegyekkel a háborgó égre, Légy most te a béke temploma.
4. Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, Eredj... Szállj mint a fecske, délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserûbb, mint idebenn. Reményik Sándor
5. Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazt se, ne mondd, mi fáj tenéked, ne kérj vigaszt se. Légy mint a fû-fa, élő, csoda és megcsodáló, titkát ki-nem-beszélő, röpülő, meg-nem-álló. Kosztolányi Dezső
6. Járj át, akár a virradat, szobát a kék derengés, hass át, rezegtess, mintha tört pohárban kélne csengés... Kovács András Ferenc
7. Mint a fecske, repülj messze földre, Színarany szárnyú gondolat, repülj el! Rég nem látott hazámba kerülj el, Vár a hőn szeretett szép otthoni táj! Üdvözöld várunk száz ősi tornyát, Nézz az áldott, az egykor oly virágzó völgybe! Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát, Ó, az emlék, hogy kínoz, hogy fáj! Temistocle Solera
8. Kapcsold le hiú szárnyaid. Maradj a földön, s békülj meg vele. Éld életed, ahogy lehet. Ne szidd! Volt tavasza. Lesz ősze és tele. A föld színén néha ragyog a nap, Örülj te is. Sütkérezz, árva rög, Míg egyszer majd a sok hû föld-darab Lágy testvérszóval föléd dübörög. Tóth Árpád
9. Ürítsd ki az elméd, légy alaktalan. Forma nélküli, mint a víz. Bruce Lee
10. Repülj madárként a jelened fölé - s nézz vissza, miközben szabadon szárnyalsz: kék az ég, s lent szánalmasan kicsivé válnak a gondjaid... A jövődben jársz. Müller Péter