Lopok neked egy könyvet, A lapjait teleírom Vérrel, verítékkel, Valahogy még kibírom. De aztán elmegyek innen messze, Hogy többé ne is láss. Lopjon könyvet, írja a könnyeivel tele valaki más.

Kapcsolódó idézetek

1. Lopok neked egy könyvet, A lapjait teleírom, A festék, ha megszárad A kifakult papíron. Akkor elmegyek innen végleg Magammal viszlek téged Oda, ahol többé soha Senki el nem érhet! Tankcsapda
2. Elrabollak és magammal viszlek! Harcolni fogok veled, teérted. Legyőzök mindent, meglátod, leküzdöm a nehézségeket, és nem adlak senkinek és semminek! Wladyslaw Stanislaw Reymont
3. Szoríts magadhoz még, most mennem kell, minden könnycseppem kér, hogy engedj el. Ez a pillanat üldöz, s fogva tart, ez végtelen harc. Csak egy pillanat kell, hogy érezzem, csak egy érintés még, hát fogd a kezem. Kérlek, töröld le most a könnyeidet, szeress, míg lehet.
4. Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva Sírok egy végtelen könyvet lapozva. Children of Distance
5. Érted harcba szállnék bárkivel, De fáradt testem tele sebekkel, Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem, A szavak győznek, de én már sosem.
6. A holnap holtnak lát, A szívem ellopták, Csak testem él tovább, még egy perc, Mégsem ordít vád, Csak könnyem ér hozzád, Csak egy perc talán, hogy végleg elfelejts.
7. Visszalopnék én, ha tudnék, minden órát, De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát. Néha rám tör még az összes szép emlék, De nélküled mind elhagyott ajándék.
8. Törjétek fel zárát az "én-álmodásnak" Hogy elepedt lelkem odaadhassam másnak - Másnak másnak másnak - ki megváltja tőlem Ki mint húrból hangot kicsalja belőlem - Ki valóra váltja - megitatja vérrel S megéteti könnyes szerelem kenyérrel! Lesznai Anna
9. A szívem adnám oda hegedûnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot És kósza vágyat, mely árván röpülget, Hogy szûz álmodban, halkan, édesen, Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz, Álmodban, mit reggelre elfelejtesz, Sirasd el az én züllött életem. Tóth Árpád
10. Viszlát: százféleképpen mondhatod, Könnyeid százféleképpen onthatod, Kalapod fejedbe éppúgy nyomhatod, mielőtt kilépsz. Mondom: viszlát, viszlát, Kiáltom hangosan át, Mert mire hangom újra meglelem, Talán már nem tudom, hogy hogyan tehetem. Maggie Stiefvater