Megtanultam, hogy a tüske ott marad az ember szívében. A sok hülyeség után úgy éreztem, örökre kiégtem. Miért nem tudom elmondani anélkül, hogy ne fájjon? Talán mert valahol nem akarom, hogy kettőnk útja elváljon.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretlek téged, mert itt vagy mélyen a szívemben, de ugyanakkor egy tüske is van bennem azért, amiért becsaptál, amiért tönkretetted az álmaimat, a vágyaimat. Ezért sem akarlak soha többé látni, mert a végén teljesen tönkreteszel.
2. Mert minden fájni fog, amit nem adtam, és minden szó, mely kimondatlan maradt. (...) s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson, mert a szívedbe égettem be magam.
3. Itt az ideje, hogy megírjam, amit nem tudtam elmondani, akkor is, ha már késő. Levelemben leírom neked, hogy mi történt, bár sosem fogod megkapni. Te mondtad, hogy miután megírjuk, el kell égetni a levelet, hogy elégjenek vele együtt az érzések is, és a fájdalom. Vagy hogy is volt, hogy mondtad, ja igen, elszáll a füstjével a fájdalom. Csak pontosítani akarok. Bolond volnék, ha nem sírnék azért, mert hibáztam. Elszúrtam. Kezdem elölről. Megpróbáltam tovább lépni, korábban sohasem sikerült. Kapaszkodtam a múltba, visszanéztem... úgy akartam felejteni, hogy közben folyton emlékeztem. Micsoda hülyeség... így aztán lerobbantam. Két dolog közt őrlődöm, megbocsátás nélkül. Nincs előrelépés megbocsátás nélkül. Nem várok csodákat, csak ami szembejön, vagy nem. Sok mindent kell tisztáznom, de ez nem csak rajtam múlik, rajtad is.
4. Hányszor mondjam el? Azt, hogy elmúlt már a tûz, Nem tudom, hányszor mondjam el, Hogy mi történt legbelül.
5. Elzárkózva mindenkitől, zsibbasztó tüzekben megedzve, fájó tüskék nőttek szívemből, sebekkel vagyok keretezve. Mit bánod Te, hogy e keret mi? s olyan mindegy, mi lesz belőlem. Istenem, hogyan is lehet szerelem nélkül így szeretni!? Kálnoky László
6. Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Õrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni. Margaret Mitchell
7. Akármilyen rossz is így, még sokkal szörnyûbb lenne, ha soha nem találkoztam volna vele. Szeretni és itt hagyni őt kínzó, égő fájdalom, de soha nem szeretni elképzelhetetlen. Gondolom, őrültségnek hangzik; ezek az iszonyú érzések mindig annak tûnnek, amikor szegényes szavakba öntjük őket. Nem azért támadnak bennünk, hogy kimondjuk, hanem azért, hogy érezzük és elviseljük őket. Lucy Maud Montgomery
8. Igazából nem tudom, lenne-e értelme újrakezdeni, valószínûleg nem, tovább gyilkolnánk egymást, én pedig csak felőrlődnék abban az érzelmi, anyagi labilitásban, ami körülvesz téged, és újra előjönne minden korábbi vitánk. De ettől függetlenül még mindig lángol bennem a tûz, és nem értem, hogy ha benned is van valami, akkor miért nem mutatod ki.
9. Bárcsak azt mondhatnám, hogy elmúlik a fájdalom... de nem múlik el. Viszont könnyebb lesz. (...) Azt hiszem, mindig is fájni fog... de hogy őszinte legyek, nem akarom, hogy a gyász végleg eltûnjön. A fájdalom... azt jelzi, hogy emlékszem arra, akit szerettem. A gyász mutatja, hogy még érez a szívem, hogy szerettem, és ez csodálatos dolog. J. R. Ward
10. Mélyen, belül érezte, ahogy elszakad, kettétörik benne valami. A búcsúszót már régen kimondta, és azt akarta hinni, hogy helyesen cselekedett. (...) Furcsán üresnek érezte magát. Mert egy dolog tudni azt, hogy az (...) érzelmei semmit nem változtak, de nyíltan szembesülni a ténnyel, hogy érzései a jövőben sem fognak változni - az már teljesen más. Nicholas Sparks