Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Mi nem úgy kezdtük, ahogy mások kezdték, mi nem csodáltuk meg a holdas estét, Te csak szelíden - most is érzem - megfogtad a kezem.

📺 Média ⚖️ Igazság
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Ó, a kezed! Szinte érzem a kezeim között a tiéd kedves, vigasztaló melegét, pontosan úgy, ahogy mindig is éreztem, amikor valóban megfoghattam. Furcsa dolog ebben a borzalmas, kegyetlenül hideg télben felidézni szerelmünk tavaszát és nyarát, amikor együtt sétálgattunk a virágzó fák alatt, s a madarak énekükkel kísérték lépteinket, és lágy szellő hozta felénk az ébredő természet csodás illatát. Fel sem fogtuk, mily csodás boldogság jutott részünkül azokban a gyengéd napokban. Ó, dehogynem fogtuk fel, nagyon is tudtuk! Pontosan tudtuk s értettük. Joan Aiken
  2. De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás, csak tán csöppnyit puhább, s csak úgy fogom kezed, mint bárki más, csak tán picinyt tovább... Robert Browning
  3. Fogjuk meg egymás kezét. De ha nem sikerül - mert ma ez is nehéz -, legalább tudjunk egymásról a sötétben! Müller Péter
  4. Tudtad, tudtad, mégse mondtad, Hogy a kezed másnak adtad; Én pedig rád várakoztam, Másat nem is választottam.
  5. Nem voltál velem, pedig oly szépen jött az este: szelíden, mint a szerelem. Wass Albert
  6. Nem fûzött össze bennünket barátság, és karom éjjel mégis átkarolt. S mikor már bebújtunk a közös ágyba, messzebb voltunk egymástól, mint a hold. Bertolt Brecht
  7. Úgy éreztem: kezeid Tartották ma a napot. Tóth Árpád
  8. Az életed nem akkor kezdődik, amikor meglátod a fényt. Hanem egy másik pillanatban. Egy találkozással, egy mosollyal, egy zavart kézfogással. Amikor meglátod Õt. Amikor megtalálod. Csitáry-Hock Tamás
  9. Hányszor éreztem, hogy fázol velem, Már a kezem sem nyúlt feléd. Még egyszer hozzám értél, megszorítottál, Azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál. Rúzsa Magdolna
  10. Mért is nem indultál velem, hogy együtt járjunk mindenütt, hogy két tekintet zsongassa köröttünk a teljes élményt, a közös egészet? Igy csak magamban hordozom érzékeim szomját, hevét: vonuló vállak, mellek rezzenése idézi fájón régi ölelésed. Fodor András
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat