Mielőtt meghalt, sokat szenvedett És sokszor látom most is betegen A halántéka sápadt, beesett S a tekintete riadt, idegen.

Kapcsolódó idézetek

1. Emlékezz, mennyire szerettél, Mennyire fájt, mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Children of Distance
2. És sokszor látlak ágyadon, Ha átkarol a fájdalom, S mégis márványhideg az arcom, S mikor te alszol, én nem alszom. Kosztolányi Dezső
3. Egy haldokló szeméből nincs milyen titkot kiolvasni, csak a félelem és a fájdalom látszik rajta. Előjele annak a félelemnek és fájdalomnak, amit az ember maga érez majd, ha rá kerül a sor. Joe Abercrombie
4. Amikor először láttam szemében az öregedést, kezéből hirtelen kihullottak az eltitkolt ráncok. Addig a napig voltam kislány; addig a napig hittem a halhatatlanságot.
5. Hosszú ideig próbáltam elfogni tekintetét. Újra meg újra éppen csak találkozott a szemünk; de az övé, minthogy nem volt mondanivalója számomra, hamarosan zavartan elfordult. Charlotte Bronte
6. Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent, Ami még nemrég lelkemig hatott; Mi lett belőlem? Emberek közt járó, El nem siratott, bús élő halott. Ady Endre
7. Sok mindent elfelejtettem, amiről azt hittem, hogy tudom, és sok mindent megtanultam, amit már elfelejtettem. Sok mindent látok, ami messze van, és sok mindent nem, ami itt van a szemem előtt.
8. Előtte sívár halom mered, Két szemében a szíve remeg. József Attila
9. Mint régi kép, ha véletlen előkerül, emléked újra rám talált kegyetlenül. A sápadt fényben látom égő arcodat, megint úgy érzem, a szívem megszakad. Bródy János
10. A tekinteted, hangod elhagy sajgón, Csak ritkán látom és elvétve hallom, S a nőt, a bennem cserepekre törtet, Rakosgathatom - nem áll össze többet. Tudor Arghezi