Miért ragaszkodunk hozzá, hogy csak egy életünk lehet? Miért nem rendelkezhetünk egynél több identitással? És miért kell megsemmisítenünk az egyiket ahhoz, hogy létrehozzunk egy másikat?

Kapcsolódó idézetek

1. Miért válasszuk külön ezt az életet és a következőt, amikor egymásból születnek?
2. Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak? Teréz anya
3. Az élet olyan hihetetlenül gazdag és sokféle, miért csak egyetlenegy jusson belőle? Lángh Júlia
4. Csak egy életünk van, de az gyakran mégsem az életre hasonlít.
5. Hányféle üvegfal létezik bennünk? És hánnyal kell megküzdenünk egy életen át? Hányszor veszíthetünk el valakit? És hányszor önmagunkat? Tisza Kata
6. Miért kell foglalkozni azzal, amin úgysem lehet változtatni? Miért nem lehet itt és most élni, a jelenben, és megélni a pillanatot? Igen, emberek vagyunk, a magunk erősségeivel, gyengeségeivel, a hibáinkkal és a tökéletlenségünk tökéletességével. Igen, néha nevetünk, amikor sírni kellene, és sírunk, amikor nevetni. Sokszor félünk: félünk érezni, félünk hinni, félünk szembenézni magunkkal, félünk vállalni magunkat, félünk magunkkal lenni, félünk szeretni és szeretve lenni. Félünk a haláltól, de még többször az élettől. Kiakadunk, dühöngünk, vádolunk és vádolva vagyunk, szeretünk, élünk és élvezünk, zokogunk és röhögünk. De mindezt itt és most tesszük: mert csak egyszer van és egyszer lesz! És ezt sosem szabad elfelejtenünk. Balatoni József
7. Meg kell tanulnunk elviselni, hogy az ember nem központ a világban. A kicsinységünk tudatát. Azt, hogy nincs több életünk, érted, hogy mindenki egyszer születik, és egyszer hal meg. Egyszer, és soha többé. Hogy akit eltemettek, az porrá válik, és öntudatlan része lesz az anyagnak. Hogy a bûnt nem tudod már jóvátenni, az elmulasztott örömet nem tudod már visszahozni, hogy akitől elbúcsúztál, az nem jön még egyszer vissza, hogy egyetlen élete van mindenkinek, (...) és mindenkié ugyanolyan szent és ugyanolyan egyszeri. Fehér Klára
8. A kisebbségi lét drámája sírig tartó megkettőződés. A tartós bûnhődést okozó nevenincs bûntudat, a permanens szorongás, az örök újrakezdés, a kétségbeesett átértékelés. Hogyan váljék a megkettőződésből szellemi tőke, a bûnhődésből erkölcsi erény, a szorongásból termékeny nyugtalanság, az átértékelésből újjászületés? Hogyan legyen a hátrányból előny? Csak úgy, hogy elfogadjuk a kisebbségi lét titkát: ezzel is gazdagabbak vagyunk, mert a skizofrénia határát súroló két életünk, két nyelvünk, két kultúránk, két szerelmünk, két sorsunk, két hazánk van, ezt vállaljuk, ellenkező estben megtagadjuk magunkat. Végel László
9. Bár egyetlen önazonosságunk van, ez nem jelenti azt, hogy egyetlen elménk lenne: valójában több, egymással versengő késztetés együttese vagyunk. Ha megértjük, hogyan győzedelmeskednek agyunkban bizonyos választási lehetőségek mások fölött, akkor megtanulhatjuk, hogyan hozhatunk jobb döntéseket magunk és a társadalom javára.
10. Mindannyiunkban több száz elfojtott, potenciális én lakozik, melyek örökké emlékeztetnek rá, hogy bármilyen szilárdan tapossuk is személyiségünk egyetlen, beszûkült ösvényét, lelkünk legmélyebb vágya a többarcúság. Hogy sokféle szerepet játszhassunk. Luke Rhinehart