Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Mind az ókori, mind a modern filozófiai iskolák jelentős része időt fordít arra, hogy dicsőítse a legokosabb és legmûveltebb egyedeket, illetve hogy bebizonyítsa, hogy az ember különb más teremtményeknél, hiszen képes a gondolkozásra, a logikai levezetésekre és a filozofálásra. Ezek az érvek teljesen logikusak egészen addig, amíg a nyári szünetben nem vagy tanúja annak, ahogy egy csapat főiskolás srác süvít a habokon egy motorcsónakban, miközben vízipisztollyal lövik egymás szájába a vodkát. Na, ekkor kezdesz majd el azon gondolkodni, hogy a vidrák és a pillangók talán sokkal normálisabb életet élnek, mint az ember.

Michael Schur
🎖️ Katonatiszt 🤲 Elfogadás
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Éjszaka az emberek furán viselkednek. Az ifjak isznak, hogy idősebbeknek látszódjanak. A felnőtt férfiak épp ellenkezőleg, azért isszák le magukat, hogy ledobjanak az életükből jó tíz évet. Sem az előzőek, sem az utóbbiak nem érik el maradéktalanul a céljukat. A nőkről nem is érdemes szót ejteni. A viselkedésüket valamiféle rejtélyes hasonmás diktálja, aki alkohol hatása alatt kilöki a hajókapitányt a fedélzeti fülkéből, ahová bezárkózik és összevissza tekergeti a kormánykereket, amíg a jármû teljes sebességgel neki nem szalad a szikláknak és ripityára nem törik. Egészében véve az a véleményem, hogy az emberek teljes diszharmóniában vannak az idővel.
  2. Nem kellene egyszer élethajónkkal szélbeállni, lehúzni a vitorlákat és horgonyt vetni? Állni, ringatózni a ködös életvízen, s eltûnődni, hogy miért is vagyunk a világon? Azért, hogy betegre dolgozzuk, különmunkázzuk magunkat egy szebb bútordarabért, autóért, vagy egyszerûen csak a normális megélhetésért? Más dolgunk is lehetne a Földön? Egy üres óra, amikor semmit sem kell csinálnunk, csak emberként felnézni a fákra, felhőkre, lehet, hogy többet ér, mint a hasznos munkarohamok. Meg kellene kapaszkodnunk egy nyírfaágban, nádszálban, mielőtt teljesen magába szippant bennünket az ipari, haszonelvû világ, s ledarálja lényünket. Levegőt kellene venni és élni egy kicsit. Bertha Bulcsu
  3. Amikor még kölykök vagyunk, nem gondolkodunk filozofikusan, nem mondjuk magunknak: "Igazam van? Tévedek?" Egyszerûen csak követünk egy utat, amely jobban elszórakoztat, mint valamelyik másik, anélkül hogy sokat gondolkodnánk annak érvényességén, amit csinálunk. Csak később kérdezzük meg magunktól, vajon igazunk van-e, vagy tévedünk, és nem tudnánk-e változtatni.
  4. Annyit a magam buta fejivel is tudok, hogy az emberi élet rendje olyasmi, mint teszem azt a halak élete a patakban. A nagy fölfalja a kicsit, amikor teheti, s a kicsi, ha okos, elbúvik előle a gaz közé. Na már most, ha én nadragulya magját szórom a patakba, attól mind megkerül, előbb a nagy, de azután a kicsi is, és hamarosan mind a hasukkal fölfelé úsznak a víz tetején. Hát ezt csinálják ma a világgal is. Bolondság magját vetik beléje, hogy így tegyék egyformává a nagyot a kicsivel. S meglássa, addig kísérleteznek, amíg mi valamennyien a hasunkkal felfele leszünk, akár a döglött hal. Wass Albert
  5. Ó, bárcsak meg tudna lenni az ember alvás nélkül, vagy legalább a napok hossza duplázódna meg, hogy legyen időm mindent megnézni és megtapasztalni, amit csak lehet, s aztán arra is jusson pár óra, hogy mindezt átgondoljam, s benyomásaim itt-ott csillogó tavacskákban összegyûlve, kanyargó folyóként áradjanak szét a lelkemben, majd más gondolatokkal elegyedve haladjanak valamely végső, fennkölt tanulság felé! Ahdaf Soueif
  6. Én nagyon szeretek filozofálni. Tényleg, néha leülök valahova, és nem veszem észre, hogy mennyi idő eltelik azzal, hogy csak ülök - kívülről nézve biztosan nagyon komikus lehet -, és bámulok bele a világba, közben ezernyi gondolat átcikázik az agyamon az élet értelméről. Tompos Kátya
  7. Arra tanítanak, hogy éberek legyünk, hogy megoldjuk a problémát, hogy feltegyük a megfelelő kérdéseket, hogy megtaláljuk az okokat, míg rá nem jövünk, mi is ez, és szembe nem nézünk vele. Mindez nagy elővigyázatosságot igényel, mert akár túl is pöröghetünk. Olyan problémákat generálunk, amik nincsenek.
  8. Ami arra ingerel, hogy minden filozófusra félig bizalmatlanul, félig gunyorosan tekintsek, nem az, hogy az ember újra meg újra rájön, milyen ártalmatlanok is - milyen gyakran és milyen könnyen fognak mellé és tévednek el, egyszóval gyerekességük és gyermetegségük - , hanem hogy nem elég tisztességesen folyik a dolog náluk: miközben mindőjük nagy és erényes lármát csap, mihelyt valaki csak távolról is érinti az igazsághoz való hûség problémáját. Kivétel nélkül úgy állítják be magukat, mintha voltaképpeni vélekedéseiket egy hideg, tiszta, istenként se jobbra, se balra nem tekintő dialektika önfejlődése során fedték volna fel és érték volna el (minden rendû és rangú misztikustól eltérően, akik becsületesebbek náluknál és lükébbek - ezek "inspirációról" beszélnek -): míg alapjában véve valami megelőlegezett tétel az, egy ötlet, egy "sugallat", többnyire egy absztrakttá tett és megrostált szívbéli vágy, amit utólag felkutatott érvekkel védelmeznek. Friedrich Nietzsche
  9. Nem hinném, hogy bárki bármin keményebben dolgozna, mint egy serdülőkorú azon, hogy elfogadják, befogadják a többiek. Még az Egyesült Államok elnöke is olykor elmegy szabadságra, a légi irányítók is lazítanak néha, de ha megnézünk egy átlag iskolás gyereket, az napi huszonnégy órában és az egész iskolaévben, szünet nélkül görcsöl (...) azon, hogyan lehet betörni a belső körbe, a kiválasztottak szentélyébe. Nos, itt a trükk: nem rajtunk múlik. Csak az a fontos, hogy mások mit gondolnak arról, hogyan öltözöl, mit eszel ebédre, mit nézel a magasságos tévében, milyen zenét hallgatsz az iPodon. Mindig is azon törtem a fejem, hogy ha csak a mások véleménye számít, akkor vajon lehet-e az embernek egyszer az életben sajátja?! Jodi Lynn Picoult
  10. Ahelyett, hogy folyton-folyvást lázasan csinálunk valamit, hagyni kellene, hogy a dolgok történjenek a világgal és velünk. Be kellene engednünk az életünkbe a véletlent és a szabadságot, s hagyni a világot, hogy teremtse önmagát. Meg kellene tanulnunk újra egyszerûen csak lenni, létezni. Tanulnunk kellene a játszó gyerek mély áhítatából és békességéből. Hankiss Elemér
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat