Minden emberi nemzedéknek megvan a maga illúziója a civilizációval való kapcsolatáról: egyik nemzedék azt hiszi, hogy részt vesz a fölvirágzásában, a másik pedig azt, hogy kialvásának tanúja.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden kornak megvan a maga rügyezése, virágzása, hervadása. Az ember többször virágzik és hervad életében. Az ember, elmélkedett, közelebb áll a fákhoz, amelyek újra meg újra megismétlik a virágzás és a termés időszakát, mint bármi máshoz. Ez reménységre jogosít. Mindig. Eduard Petiska
2. Minden ember azt hiszi, hogy a világ vele egy időben született, ha távozni készül az életből, szenved attól a gondolattól, hogy befejezetlen világot hagy maga után. Maurice Druon
3. Az emberi gondolatok az időről csupán azzal függnek össze, amit változásnak hívnak és amely maga sem más, mint illúzió. Minden, ami volt, van és lesz, egyszerre létezik. Howard Phillips Lovecraft
4. Az illúziók a jövőbelátás illúziójából erednek: az emberek hitekre és meggyőződésekre akasztják az életüket. Ungvári Tamás
5. Egyesek egész életükben a következő pillanatot várják. Azt hiszik, hogy egy előjáték részesei, és hamarosan elkezdhetnek majd élni. Mások észreveszik, hogy az élet már elkezdődött. Benyák Zoltán
6. Mindenki a maga módján álmodja meg az életét. Anatole France
7. Az ember abban az illúzióban ringatja magát, hogy van énje. Érzékszervi tapasztalatai és érzései által fejlődik. Bele van programozva a meggyőződés, hogy minden ember valaki. Pedig valójában senkik vagyunk!
8. Minden nemzedék azt képzeli magáról, hogy intelligensebb az előtte járónál és bölcsebb az utána következőnél. George Orwell
9. Van olyan időszak, amikor az embereket csupán a remény s a jobb életbe vetett hit élteti, van olyan is, amikor az élő nemzedéket csak a múlt emléke nyugtatja meg, és van olyan boldog idő is, amikor az emberek szíve együtt dobog a világ történelmi fejlődésével. Andrej Platonov
10. Illúzió az, hogy az ifjúság boldog, az öregek illúziója. A fiatalság tudatában van nyomorúságának, s mivel csupa olyan ideállal tömték tele a fejét, amely ellenkezik az élet valóságával, valahányszor szembetalálja magát az élettel, megsérül, sebeket kap. Azt hiszi, összeesküvés áldozata lett, mert olvasmányait szükségképpen idősebbek válogatják meg, eszményi szempontok szerint, és ezek az idősebbek, akik már a feledés rózsaszínû fátylán át nézik a múltat, még beszélgetéseikben is valószerûtlen életre készítik elő. Minden fiatalembernek magától kell rájönnie, hogy mindaz, amit olvasott és hallott, csupa hazugság, hazugság, hazugság; és valahányszor erre rájön, úgy érzi, mintha újabb szeget vernének testébe az élet keresztfáján. Az a különös, hogy mindenki, aki már átment ezen a keserû kiábránduláson, egy benne rejlő, de nálánál hatalmasabb erő ösztökélésére önkéntelenül maga is hozzátesz valamit. William Somerset Maugham