Minden gyászmunka, amit elvégeztünk a saját múltunkkal kapcsolatban, fölszabadít minket. Nem szükséges a terheket tovább hurcolnunk, ezért könnyedebben, nagyvonalúbban lehetünk jelen a mostani kapcsolatainkban.

Kapcsolódó idézetek

1. A megbocsátás olyan érzés, mintha levennének rólad egy terhet, így szabadon elengedheted a múltat, és továbbléphetsz az életben.
2. Bár hihetetlennek tûnik, gyászunkból képesek vagyunk felgyógyulni. A gyógyulás annyit jelent, hogy ismét teljes életet tudunk élni bûntudat, szégyen, fájdalom és bûnbánat nélkül. Felgyógyultunk, amikor többé nem bánkódunk, amikor ismét megálljuk a helyünket, amikor szembe tudunk nézni a valósággal, amikor veszteségünket elfogadtuk nemcsak értelmünkkel, hanem érzelmeinkkel is, amikor teljesen rendeztük magunkkal a veszteséget és újra tudunk a jövőre gondolni. Olyan ez a folyamat, mint a szerelmi dal, amit már elénekeltünk, de a melódia még a fülünkbe cseng. A mély fájdalom, sírás, cselekvéskép­telenség, az ínségesség és a gyásznak összes heves érzése mérséklődik, és végül megszûnik. Nem felejtettük el a halottat és a veszteséget, de a sajgás elmúlt.
3. Nem szükségszerû, hogy a múltbéli hibáinkat a jövőben is elkövessük. Szakíthatunk hibás döntéseinkkel, és választhatjuk a szeretetet. Sok házasságot mentett már meg a széthullástól ez az elhatározás. Gary Chapman
4. Minden vég valaminek a kezdete. Tény, hogy nem kaphatjuk vissza, ami a miénk volt, de lezárhatjuk magunkban a múltat. Új életet kezdhetünk. Alexandra Bracken
5. A múltban tanultunk, de nem ennek a gyümölcsei vagyunk. A múltban szenvedtünk, szerettünk, sírtunk és mosolyogtunk. De ennek nincs jelentősége a jelenre nézve. A jelennek is megvannak a maga kihívásai, a jó és a rossz oldalai. Nem hibáztathatjuk vagy éltethetjük a múltat azért, ami most történik. Minden új szerelem független az előzőektől, semmi köze a múltbéli tapasztalatokhoz: mindig új. Paulo Coelho
6. Engedjük szabadjára gyászunkat, bánatunkat, adjuk ki dühünket is, szembesüljünk belső ürességünk érzésével, és közben gondoljunk arra, hogy Isten odafigyel ránk. Jodi Lynn Picoult
7. A múlt feldolgozásának lehetősége foglalkoztat. (...) Az a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy a veszteségeinket, traumáinkat beépíthessük, és úgy éljünk velük együtt, mint amelyek már nem hatnak ránk, nem bántanak, nem fojtogatnak, de megismertük őket, tudunk a következményeikről, hatásaikról. Tompa Andrea
8. Ami megtörtént, az megtörtént, a múltnak ezzel vége. Most már módodban áll úgy bánni magaddal, amint szeretnéd, hogy veled bánjanak. Louise L. Hay
9. Ha eloldjuk a köteleket, többé semmi sem köt majd a múlthoz, ami elől menekültünk. Gerlóczy Márton
10. Komoly erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy megszabaduljunk az emlékezetünktől, de ha ez sikerül, elkezdünk ráébredni, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Itt élünk, ebben az óriási testben (...), amiben benne van minden megoldás és minden probléma. A lelkedet látogasd meg, ne a múltadat. Paulo Coelho