Minden lélek egy-egy tenger, s minden érzelme egy-egy hullám. S a karácsonyi éjből ezek a tengerek dagállyá dagadnak.

Kapcsolódó idézetek

1. A tenger a megtestesült érzelem. Szeret, gyûlöl és sír. Fittyet hány minden próbálkozásnak, mikor szavakkal akarják fogságba ejteni, leráz minden béklyót. Bármennyit beszélj róla, mindig lesz valami, ami kimaradt. Christopher Paolini
2. A karácsony (...) egy ünnep, amikor itt van, lélekben itt lehet mindenki velünk. Ez kivételes alkalom. Van-e nagyobb öröm és ünnep, mint elérkezni - angyaltól a mennyig - lelkünk békéjéhez?!
3. Van egy nap - nagy nap! - az esztendőbe, Erőt merít a lelkem belőle. Te vagy e legszebb nap a világon Én édes ünnepem, kedves karácsony, Szép karácsony! Szabolcska Mihály
4. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Reményik Sándor
5. Intést kaptál, szólt a naptár, világ készül karácsonyra, (...) Mindenféle szépre, jóra, érzelmesre, meghatóra, Minden múltat elfeledve, ünneplőre kong az óra, S embert isten megsegíti; ő is készül, látható: Hull a hó, hull a hó, hull a... hull a... hull a hó. Gábor Andor
6. Ha szívünk lánggal ég, Be szép az éj homálya! Az Éj - mindnyájunk szíve-vágya! Moliére
7. A világnak azt kívánom: legyen szívében karácsony! Közeleg, ideér holnap, szavaim már harangoznak. Falu Tamás
8. Két egymást megértő szív indul ma útra az élet viharos tengerén. Szivüket elválasztha­tatlanul csatolták egymáshoz, hogy ezzel is fo­kozzák erejüket az élet vihara ellen.
9. Hópihe szállong égből ágra, angyalok éberen őrzik a lépted. Karácsony tárja lelked tágra, messze világlik a szívbeli fényed. Ara Rauch
10. Karácsony-éj, legszentebb éj! Mennyei fény, ezüstös angyalszárnyak szövődnek sötét fátyolodba s a teremtést édes angyalének ébreszti föl karjaidból. Angyalok ereszkednek le benned magányos lejtőkre s éneklik az isteni szeretet diadalénekét. A mennyei harmónia leolvad a ködös, álmos völgyekbe, akkordjai ellejtenek a hegyek csúcsain s felhőket ringatnak hullámaikon; az erdők suttogása elakad az éji szellőben, s az alvó halandókra az álom legrózsásabb látomásai hullnak. Prohászka Ottokár