Mint a homályos tó ölén az árva kő, mit hajdan gyermeki, szilaj, szép kéz vetett belé: a legbúsabb szívben, úgy nyugszik el, alvó iszapban, emlékeiben a súlyos szerelem.

Kapcsolódó idézetek

1. Itt hagytál, mint levél az ágat, Erdőt a vándormadarak, Elvitted mosolyod sugarát És szívem árva, bús maradt. Reviczky Gyula
2. Az elfelejtett szerelem olyan, mint a tóba hajított gyûrû. A tó mélyét felkavaró első vihar a felszínre dobhatja megint. Octavian Goga
3. Tompán, mint a fájdalmat homlokom ráncaival, mit elsimít a kezed, úgy szeretlek. Úgy összecsiszolódva, mintha egyszer már együtt megöregedtünk volna, úgy szeretlek.
4. A remény úgy pattogott végig a férfi tósötét szívének felszínén, akár a lapos kő a vízen. Dean Ray Koontz
5. Mozdulatlan táj már a szív, Csupa némaság. Elfelejtve jár útjain a vágy.
6. A fagyba dermedt, árva szikla is Tavaszt érez, ha zápor öntözi Áprilisban, s dől májusban a fény: Didergő testén fû nő, zöld moszat. Ekként a szív: fásult, bár felsajog, Ha nő sír, s mosolyában zsongva éled.
7. A lányának apja, az öccsének bátyja, nincsen szeretője, és nem volt barátja. Az éveket bedobta egy szív nevû gödörbe, eső esett rá, és iszap lett belőle. 30y
8. Van az úgy az emberi érzelmek közepette, hogy valami, hitvány tövis módjára, szúrni, gyötörni kezdi a szívet, s ez a fájdalom idővel vagy elmúlik, vagy egyre jobban sajog, annyira, hogy végül még a legforróbb szerelmet is fájdalommal, keserûséggel mérgezi meg. Henryk Sienkiewicz
9. Fölszív a vágy, mint patakot a hőség. Mind mélyebbről bugyog e szerelem. El nem apadnék, nehogy keserü könnyed gyüljön tengerré szilaj öleden. József Attila
10. A szerelem elhomályosítja az ember látását - de miután elmúlik, tisztábban lát, mint valaha. Olyan, mint az apály idején visszahúzódó víz, megmutat mindent, amit elhajítottak és a mélybe süllyesztettek: törött üvegeket, régi kesztyûket, rozsdás üdítősdobozokat, megrágott haldarabokat, csontokat. Margaret Eleanor Atwood