Mozdulatlan táj már a szív, Csupa némaság. Elfelejtve jár útjain a vágy.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő. Sima, sötét és csendes. Mint egy mélyen megbúvó vágyakozás. Cecilie Enger
2. Puszta a föld, a hold ragyog - ne hidd, hogy újra megigézel. Szívemben fagyos csillagok jégborzadálya, csendje fészkel. Alekszandr Blok
3. Mikor alszik a táj, csendes az éj, Nem száll a levél, nem zúg a szél. Keserédes csók íze még ajkamon izzik, És hangod még bennem él. Children of Distance
4. Mint néma csónak parttól az éjszakába, úgy távolodik lelkemtől a lelked. Vágyakozásod sötét hullámain úgy siklik tova s mindig távolabb.
5. Csak járom az idő vajúdó kínját. Szívem mély árnyékba hajol: A föld siket méhéből nem hallom lelked, mint dalol.
6. Vágyat sem álmodik, társulni nem akar, kínját feledni vágy a szív, s álomba hal. Emily Bronte
7. Miért térdelek már megint elfáradtam a langyos út megáll velem majd messze fut meleg az út a szív hideg nem üzenek most senkinek nem üzenhet nekem se más minden szó üres vallomás. Jónás Tamás
8. Szívemet társi szomja, Emberekhez vonva-vonja, De majd, mint beteg az ágyba, Visszavágyik a magányba. Arany János
9. Mozdulatlan marad a szív; hiába peregnek a könnyek. Vergilius
10. Nincs semmi. A szív kedvtelen, a béna akarat nem tervel. Az ember egy kevés jeget nyel, s aztán aludna szüntelen. Victor Margueritte